Bethlen Naptár, 1961 (Ligonier)
Akiket gyászolunk…
46 BETHLEN NAPTÁR modern társadalmi központot s akármelyik északi gyülekezetnek díszére váló templomot épített. Tíz évi megfeszített munka után, 1959-ben jól megérdemelt nyugdíjba ment. Sajnos, súlyos betegsége miatt rövid ideig élvezhette. 1960 október 22.-én nem egészen 71 éves korában elhunyt. Krisztusát szerető, egyházáért, fajtájáért küzdeni, fáradozni meg nem szűnő lelkipásztor volt, akinek a lelkipásztorsággal járó sok-sok kemény küzdelmiben csodálatosan méltó munkatársa volt felesége, most már özvegye. Hisszük, hogy Megváltójánál jutalmat talált. Emlékét szerettei, jóbarátjai s különösen alkotásai őrzik. REMÉNYIK SÁNDOR: MINT J Ó B Mint Jób, oly mélyre estél, nemzetem, S a férgek lakomáznak Megtöretett, fekélyes testeden, S e testen a fekélyek, a sebek Oly szörnyűségesek, hogy borzad tőled És undorodik önnön gyermeked És minden élő állat fut előled. Mint Jób, oly mélyre estél, nemzetem. Mint Jób, oly mélyre vettettél alá. S királynak és birónak ült föléd, Kit tapostál az uteán, a szemét. Mint Jób, oly mélyre vettettél alá. S én mi legyek most: uj Jeremiás, Ki tiz körmével a temetőn ás És kikaparja gyötrődve a múltat, A ragyogót és az árnyékba hulltat És szemével a jövendőbe réved, És nem lát jövendőt, csak véget, véget. .. ! Én mi legyek most: uj Jeremiás?! Vagy Cassandra legyek, ki haját tépi, S az égő házban szeretne bennégni, S az égő házból sikolt jajszava, Hogy jaj, jaj, miért neki volt igaza! — Tán Cassandra legyek, ki haját tépi?! Szóljak hozzád népem, Jób feleségével, Nem nyújtva enyhet és vigaszt nem hozva: “Halj meg, poklos, az Istent megátkozva!” Szóljak hozzád népem, Jób feleségével?! Vagy érjek csöndben a fák gyümölcsével S gyümölcs-érlelni hagyjam az Időt, S a bosszút, átkot, bízzam Tereád Isten, ki ha majd egyszer üt az óra, Szólsz: “Kelj fel, népem, elég volt a próba”...
