Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Szépirodalom
40 BETHLEN NAPTÁR AZ ERŐS ÉDESANYA Irta: Csia Kálmán A régebbi időkben minden rendes magyar királyi községben volt egy Falurossza. Azonban a mi falunk rendellenes kellett, hogy legyen, mert ott három volt belőlük. Rajtuk kivül csak szorgalmas, csendes istenes népek laktak ottan. Őket azonban hét falu ismerte s azt mondják, a zsandárok is imáikban hordozták nevüket, hogy meg ne gyűljön velük a bajuk. A mi betyárjaink ló nélkül jártak s mégis amerre mentek, olyan hamar hirük futott, mintha a szél is csak róluk pletykált volna. A főszolgabiró urnák olyan lovai voltak, amik kifutottak a felhő alól s akár hogy üldözte a vihar, a szolgabiró ur mégis mindig napsütésben utazhatott. Azonban a Hogyai legények hire gyorsabban szállt, vágtatott mint az ő lovai. Három testvérek voltak ők s ott nőttek fel a firtosi vár alatt terülő, Feketetehén legelőjének martjain. Apjuk majorháza abba az oldalba volt felütve, ahol még a rómaiak kezdték épiteni a vár falát. Ott aztán nem is tudott senki eljutni a majorházba, csak az Isten, aki csillagszekéren jár s olyan hatalmas, hogy a nyaktörő hegyoldalról is be tud lépni a majorházba. Mivel a rómaiak homorúnak építették ott a falat, mint egy forditva sikerült bástyát, hát csak egyfelől lehetett a hogyai majorházhoz közeledni s azt pedig öt olyan komondor őrizte, hogy a medve is nyullá változott, bátorságra nézve, a láttukra. A három Hogyai fiuk ott nőttek két méter magasra, miközben kőszáli sas tojásra vadászgattak nyári délutánokon, vagy komondorjaik hátán lovagoltak. Nagyobb biztonságban voltak ők ott a királyfinál. A vihart úgy megtépték Firtos szirtjei, hogy mire udvarukba jutott, csak simogató szellő lett belőle. Máskor a napfény vetett ágyat nekik, a megugró várfalán, melyet mohával bélelt puha fekvőhellyé a természet. Hirük először akkor kapta fel a falunk csöpü távirója, amikor Fatörés rengetegében három medvebocsra akadtak s azokat elrabolták. Amolyan süldő legényecskék lehettek, amikor egy szép életszagu őszi délután, kimentek Fatörésbe málnát szedni. A nagy tisztásokon, mint hullámzó piros tavak diszlettek a havasi málnások. Közöttük moha ágyat vetett az erdő fáradt vándorainak s népei fegyverszünetet kötöttek azon a napon, a málnaszüret örömére. Őnagysága, a három bocsos medve anya is jó hangulatban volt. Kicsinyei csámcsogó étvággyal ették az Ízletes málnát, ő pedig befeküdt egy moha ágyba. Meleg tej lüktetett anyai kebelén s medve szive ellágyulva élvezte a felséges lét örömeit.
