Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 41 A szűzi tiszta levegőben emberszagot hozott orrához a szél, de arra gondolt, hogy fegyverszünetet kötöttek az erdőben s az ember is betartja azt. A fiuk meg ott málnászgattak csupán tiz lépésre tőle. Azután meglátták a három szép medve bocsot. Pista és Sándor rájuk se fütyült, de Jóska, a legfiatalabb elhatározta, hogy testvérének adoptálja az egyiket. Hirtelen elcsipte a bocs nyakát, ölébe kapta s mint a gondolat kezdett vágtatni lefele a Fatörés lejtőin. A medve bocs sem volt rest. Elkezdett éktelenül visítani, orditani, mint akinek a szivét tépik. Erre aztán az anyamedve is elfelejtette szép gondolatait s olyan dühvei iramodott Jóska után, mintha nem csak őt, de az egész világot össze akarná törni. Mikor látta, hogy Jóska csak nem engedi el imádott magzatát, leült háttal az iramodónak, kitépett egy-egy fa csonkot, visszanézett s azután halálos pontossággal dobta feléjük a bombává változott fadarabokat. Mikor a legnagyobb fiú látta, hogy öccsét mindjárt belövi a medve, ő egy másik bocsot kapott fel s el kezdett rohanni a másik irányba, miközben csiklandozta a medvécskét, hogy orditsa túl az első sivitását. A megzavarodott anyamedve hagyta a Jóska üldözését s a második fiúnak vetette magát. Mikor már-már beérte, a középső legényke is felkapta a megijedt kis bocsot s jó nyaklevest húzott rá, hogy a máskettő ordítását túl harsogja, miközben lábait nyaka köré dobva szaladt, mint a megtestesült földindulás. Erre aztán végképp megzavarodott az anyamedve s mivel nem tudta eldönteni, melyik után fusson, csak körbe szaladt, mint a csikó, melyet rájcsuj óznak s olyan szivéből kezdett sírni, hogy az erdő népei azt hitték, medve temetés van. Életük sok érdekes epizódját talán nem is lehetne leírni. Mikor 17 éves korukban először elmentek a bálba, igen célarányosnak találták ott a mulatóst, mert akárhol voltak, az egyik felállt, utána a másik kettő s a táncoló közönség feje felett tudtak beszélgetni, azon egyszerű oknál fogva, hogy mindenkinél egy fejjel magasabbak voltak. Egyszer azonban majdnem tragédia történt életükben. Mind a hárman egy lányba lettek szerelmesek. Hajnalka pedig, falu szépe, nem tudott köztük választani, mert mind a hárman egyformák voltak. így történt azután, hogy hétfőn, Jóskának, kedden Pistának, szerdán Sándornak esküdött örök hűséget. Mikor azután a fiuk észre vették a hibát, elhatározták, hogy a két gyengébb félreáll. Mivel nem tudták melyik a legerősebb, abban egyeztek meg, hogy a korcsmában döntik el azt. Ott azután a jó császárkörte úgy itatódott beléjük, mint vattába a vér. Mikor a korcsmáros látta, hogy annak fele s tréfa ami ott készülődik, megtagadta az ital mérését. Erre Jóska betörte a kármentő minden
