Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)

Szépirodalom

34

BETHLEN NAPTÁR

Szépirodalom. . .

TOLLAS TIBOR

BEBÁDOGOZTAK MINDEN ABLAKOT . ..

Az életből csak ennyi fény maradt,

Csillagos ég, tenyérnyi napsugár.

Ezt vártuk nap-nap homályos falak Ürgéből, esténként, délután.

S elvették ezt is, a tenyérnyi napot,

Bebádogoztak minden ablakot.

Tágult szemekkel kék tengerét látom Nápolynak, s fénylő partjai felett Még vár a Vezúv, és pipál a tájon.

Barnára lesült boldog emberek Látjátok? Éjben élünk, mint vakok,

Bebádogoztak minden ablakot.

Tizen fekszünk egy fullasztó szűk lyukba’

A szánk kapkodja be a levegőt.

Mint partra vetett halak kopoltyuja,

Tátogunk bénán — s érzed nincs erőd,

Szívni az étel s ürülék szagot,

Bebádogoztak minden ablakot.

Az Alpeseknek fenyves illatából,

Mig csokrot küld a hüs nyugati szél És lelket öblít fenn a tiszta távol,

S mosolygó hegyek hószaga kisér,

Itt tegnap társam tüdőbajt kapott,

Bebádogoztak minden ablakot.

Csendet hasit a sétahajó kürtje,

A falon sikló leánykacagás

Nem visszhangzik már zengőn a fülünkbe,

S az ezer sipu nyár nem orgonáz.

Süket a cellánk, minden hang halott,

Bebádogoztak minden ablakot.

Túl Barcelona kertjeit szitálva,

Egy barna asszony meleg hangja bug És alkonyatba pendül a gitárja,

Hol táncoktól tarka még az ut.

S fülünkbe folynak az ólmos napok ...

Bebádogoztak minden ablakot.