Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 35 Tapintanánk a bársonyos egekbe, Mint koporsóba, be vagyunk szegezve. Ujjunk hegyéből kiserken a vér. Csak daróc szúr, vagy poloska, ha ér. Simogatnánk a sugaras napot, S bebádogoztak minden ablakot. Londonban bál van, sima termen siklik A sok selyembe öltözött leány. Puha hajuknak hamvassága izzik Lágy bútoroknak tükrös hajlatán. Nyugat táncol — tán végkép eladott?! ... S bebádogoztak minden ablakot. Nyelvünket mosta friss tavasz zamatja, Most nyögve nyeljük nyirkos kortyait Az alvadt bűznek, hol minden falatra Émelygő gyomrod felfordulna itt, De lenyeljük a végső falatot, Bebádogoztak minden ablakot. Az éhség marta testünket telt álom Lakatja jól — és Ínyenc ételek Izét kínálja Páris — szinte látom, Hogy kúszik el a neonfény felett A Néma Rém — s nem lesz több hajnalod ... Bebádogoztak minden ablakot! A rádiók üvöltsék rekedten A szabadságot s az ember jogát. Itt érzi csak befalazott testem A milliókkal Sztálin ostorát. S Váctól Pekingig zúgják a rabok: Ha nem vigyáztok, az egész világon Bebádogoznak minden ablakot! OKTÓBER 23 Rian a föld a falak dőlnek, Kék harsonákkal zeng az ég. S barlangjából a dohos kőnek Az ember újra fényre lép. Sötétből tárul ki a szivünk. Bíbor virág a föld felett. A szolgaságból fényt derítünk, Fegyver nélkül is győztesek. Szédülten, szinte tántorogva Szabadság, szívjuk sugarad. Fonnyadt testünket záporozza, Sápadt arcunkra hull a nap.
