Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Borshy Kerekes György: Üzlet Vagy Testvériség?
32 BETHLEN NAPTÁR Magyarságunk olyan adottság, amelynek szégyenlős elkendőzése sehogysem lett volna, vagy lenne, sem az alapító elődök, sem a mai utódok igaz érzéseihez és öntudatához méltó. Magyarok alapították, magyarok verejtékes munkája építette föl jelenlegi erősségére és tekintélyére, Egyesületünk tehát nem szükségszerüleg, de hagyománytisztelő becsületből járja a maga kezdettől fogva kijelölt útját. Református jelzőnk pedig azt a tiszta evangéliumi hitet fedi, amelyben az egymás terhének hordozása nem lehet szólam, hanem megélt valóság. Ennek szolgálata ét tényekkel, alkotásokkal való megbizonyitása az a cél, amely értelmét és lét-alapját adja működésűnknek. Az erről való megfeledkezés menthetetlenül a csak hasznot-üzők táborába szorítana bennünket s meghazudtolná az eredeti elgondolásokat. Ha már most a “törvényes tartalékkal rendelkező” meghatározásra gondolunk, ez egyszerűen azt jelenti, hogy működésűnket az alkotó tagságnak befizetései ellenében Ígért kedvezmények sérelme és veszélyeztetése nélkül kell folytatnunk. Tartalékunkat tehát könynyelmüen nem kockáztathatjuk. Befektetéseink csak olyanok lehetnek, s ma olyanok is, amik a legszigorúbb kivánalmaknak s a mindig folyamatban levő állami ellenőrzésnek is megfelelnek. Jó lélekkel lehet itt nyilvánítanunk, hogy az elmúlt 63 esztendő alatt Egyesületünk semmi olyat nem Ígért tagjainak, amit ne teljesített volna s a tagság dij tartalékjait olyan rendben tartotta, hogy nem egy országos gazdasági válságot élt keresztül tagsága érdekeinek sérelme és anélkül, hogy elsődlegesen kötelező testvérsegitő jellegét feladva rideg üzleti alapon kergette volna a több sikert. A kisértés pedig nem jelentéktelen az olyanok számára, akik az anyagias gondolkodástól megmételyezetten a sikert csak a mind nagyobb és nagyobb pénzhalmazzal hajlandók mérni, holott a “fraternal benefit”, azaz a testvéri jótékonyság nem csupán itt-ott nyújtható pénzbeli segélyt, de annál sokkal, de sokkal többet jelent. Törődést a mások bajával, részvétet a mások gondjában, tevőleges bizonyságokat ott, ahol a szükséglet a legkiáltóbb s ahol a folyamatos felkarolás elengedhetetlen feltétele a test és lélekmentésnek. Az igaz testvériség szolgálatának ez utóbbi felfogása vezette Egyesületünket arra, hogy előbb az “Árvaház”, majd az “Aggmenház” megalapítása által bizonyítsa meg evangéliumi s igy magától értetődően magyar református szellemét. Ez a két intézmény ma már “Bethlen Otthon” néven, fellengzés nélkül Írhatjuk, világszerte ismeretes magyarságunk előtt, mint a szeretetnek az a hajléka, amelynek óvó fedele alatt árváknak, gyermekeknek, özvegyeknek és
