Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Dél-Amerika
BETHLEN NAPTÁR 129 VENEZUELA MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZI ÉLET VENEZUELÁBAN Amint arról a “Bethlen Naptár” multévi számában olvashattunk, a venezuelai magyar reformátusok és evangélikusok a magyarországi protestantizmus hagyományaihoz hiven, testvéri egyetértésben összefogva, kis számuk ellenére is biztositották az Evangéliumból táplálkozó, szervezett gyülekezeti élet kialakulását. Az úttörők tiz esztendővel ezelőtt kezdődő munkája gyümölcsöt termett, mert a gyülekezet 1959 julius 19-én saját templomában adhatott hálát Istennek egy évtizedes vezetéséért és az első keresztyének “agapé”-jához hasonlatos szeretetvendégség keretében emlékezett meg a megtett ut egyes állomásairól. Ezen a vasárnapon minden venezuelai magyar protestáns megkapta az “Üzenet” cimü gyülekezeti lap jubileumi számát, amely az utókor számára is megörökitette az ünnepély egyes mozanatait és méltatta az évforduló jelentőségét. Tiz esztendő nem hosszú idő az északamerikai magyar protestáns egyházak életében, de Délamerikában, ahol egy kontinensen alig van féltucat magyar protestáns egyházközség, jelentős időszak. Amikor ennek az évfordulónak a megemlítésével kezdtük el idei beszámolónkat bizonyságot tettünk arról, hogy mit tartottunk az elmúlt munkaév legfontosabb eseményének. De ez nem jelenti azt, hogy a gyülekezet vezetői és tagjai nem a vasárnapról-vasárnapra szóló Ige hirdetését tartanák a legdrágább isteni ajándéknak, amely minden ünnepnapon is felhangzik caracasi templomunkban. Még a lelkész vidéki vagy külföldi utjai sem szüntetik meg ezt a szolgálatot, mert az egyház presbiterei gondoskodnak ilyen vasárnapokon az istentisztelet megtartásáról. A lelkipásztor viszont elviszi az Ige üzenetét azokra a helyekre is, ahol csak néhány magyar család él. így az elmúlt munkaévben havonta voltak istentiszteletek az ország negyedik legnagyobb városában, Valenciában, ritkább időközökben San Felipeben, Barquisimetoban, Turénben, Méridában és San Cristóbalban, valamint Punta Cardonban. Az egyháztagok ökumenikus érdeklődését bizonyltja, hogy tagjai részt szoktak venni az úgynevezett “közös” istentiszteleteken más gyülekezeti tagokkal egyetemben, a társegyházak ünnepélyes alkalmain, valamint a Mennybemenetel Ünnepén esztendőről-esztendőre megrendezett lelkészi és presbiteri konferencián. A gyülekezethez tartozó asszonyokat a “Lorántffy Zsuzsánna” Nőegylet gyűjti egybe. E női szervezet képezi a gyülekezet segitő karját. Tagjai segitik a betegeket és szegényeket, gondoskodnak jól tanuló növendékek ösztöndijjal való ellátásáról, a szülőhazában vagy a szétszórtságban sinylődők anyagi megsegítéséről. Ennek a fontos munkának a végzését adományok, valamint szeretetvendégségek, teák, valamint az ősz folyamán megrendezett “Magyar Kézimunka
