Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Dél-Amerika
130 BETHLEN NAPTÁR és Háziipari Kiállitás és Vásár” jövedelme teszi lehetővé. Asszonyaink aktivan résztvesznek az egyházi munkában más módon is: ők diszitik a templomot virággal, gondoskodnak az egyházi épületek belső berendezéséről és csinosításáról és jeles napok megünneplésének a kereteiről. Ezek csoportjába tartozik minden alkalom, amikor külföldről jött egyházi ember látogatja meg gyülekezetünket, Az elmúlt évben több, nem magyar származású látogató mellett (akiket szintén szeretetvendégségen köszönthettünk) Dr. Leskó Béla teológiai igazgatót (Buenos Aires) és családját köszönthettük körünkben. A Presbitérium Dr. Nyerges Miklós gondnokkal az élén vigyázó-szolgálatot teljesített, hogy mindenek ékesen és szép rendben menjenek. Gondoskodott arról, hogy a magyar protestáns gyülekezet kapcsolatai más gyülekezetek és a magyar kolónia többi szervezetei felé harmonikusak és példásak legyenek. Bár a gyülekezet anyagi teljesítőképességét erősen igénybevette az ujonnanérkezett magyar bevándorlók megsegítésének a kötelessége és korlátozta a gazdasági helyzet bizonytalansága, az egyház újabb mérföldkőhöz ért az önfenntartás felé vezető utón. Ugyancsak a Presbitérium szervezte meg azokat az alkalmakat, amelyeken a gyülekezet szervezetei és tagjai köszönthették lelkipásztorukat és első Ízben Caracasba érkező hitvestársát, akivel Buenos Airesben, a Harmadik Latinamerikai Evangélikus Konferencián való résztvétele után, kötött házasságot. A lelkipásztor hivatalos külföldi utjai lehetővé tették, hogy meglátogassa a többi délamerikai országban szolgáló lelkésztársait, szolgáljon gyülekezeteikben, de eljusson azokba a délamerikai városokba is, ahol nincs magyar protestáns lelkipásztor, élnek magyar protestánsok és szívesen hallgattják Isten anyanyelvükön hozzájuk szóló Igéjét. A caracasi magyar protestáns gyülekezet lelkipásztora 1957 végén meglátogatta a Dominikai Köztársaságba került magyarokat (akik nagyrésze azóta elvándorolt onnan), részükre több istentiszteletet tartott. Az elmúlt év folyamán két ízben gyűjtötte össze istentiszteletre Santiago városában a Chilében élő magyarokat, akiknek egyházi életéről a “Bethlen Naptár” múlt számában olvashattunk beszámolót. Két látogatása során több istentiszteletet tartott Bogotában, ahol kb. 500-ra tehető a magyarok száma, azonban ezek közül talán csupán 50 protestáns. Az elmúlt években szolgált a perui, uruguayi és paraguayi magyarok körében is, akik szintén szeretettel fogadták. Mindezek a csoportok kicsinyek, de annál hálásabbak, amikor megtapasztalják, hogy nem elsodort, elfelejtett darabjai az Anyaszentegyháznak, hanem részei annak a testnek, amelynek Feje az Ur, Akinek gondja van a elveszettre, mert azt akarja, hogy egybegyüljön az Ő népe és mindannyian egyek legyenek.-y -y
