Bethlen Naptár, 1960 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról
106 BETHLEN NAPTÁR Amerikai magyar evangélikus gyülekezeteink száma kevés, még arányszámunkhoz viszonyítva is. Ez a kicsi szám szembeöltő, mert arányszámunk szerint jóval több gyülekezetét kellett volna szerveznünk. Azonban a magyarhoni evangélikus egyház régi nemzetiségi csoportjai itt teljesen különváltak. Külön szervezkedtek a szászok és szlovákok. A szászok mintegy 40 és a szlávok pedig körülbelül 120 gyülekezetét szerveztek. Természetesen mindkét nyelvi csoport további erőforrásra talált a más országokból jött bevándorlókból. Sokan csatlakoztak evangélikus híveink közül a református gyülekezetekbe, amikor választani kellett az anyanyelven halgatott igehirdetés és a felekezeti hűség között. A mi amerikai magyar evangélikus gyülekezeteinknél is megvannak ugyanazok a problémák, mint a többi gyökértelenné vált, hazájától és népétől elszakadt magyar egyházaknál megvannak. Nekünk nincs példánk, amit egyházszervezetben, vagy gyülekezeti életben követhetnénk. A hazai minta itt nem alkalmazható, az amerikai pedig még nagyon idegen. Legtöbb esetben egy olyan végrendeletet hallgató rokonságra emlékeztetnek egyházi közösségeink, akik megoszolva magyarázzák, hogy nekünk “magyaroknak”, a másik szerint elsősorban “evangélikus keresztyéneknek”, a harmadik szerint pedig “amerikaiaknak” kell lennünk. Akik azt állítják, hogy mind a három lehetséges, azokat az élet valószínűleg nem állított még válaszút elé. A nagy amerikai evangélikus egyházzal szemben (8 millió a számuk a legutóbbi hivatalos kimutatás szerint) sokszor merül fel a kérdés mintegy vádként, hogy miért nem végzett intenzivebb munkát a magyar evangélikusok között. A válasz megértéséhez ismerni kell azt a kettős problémát, amivel meg kellett küzdeni itt az evangélikus egyháznak Amerikában. Nevezetesen a második világháború után az összes missziói területeket, amelyeket eddig a németek, svédek, s finnek tartottak fenn, az amerikai egyház gondjaivá váltak, az európai menekültekkel együtt. A másik probléma pedig itt az országban jelentkezett. Mintegy 20 millió ember vándorlását hozta magával a II. világháború. Az emberek az uj ipartelepek felé vándoroltak és uj városok keletkeztek olyan helyeken, ahol azelőtt csak pusztaság volt. Az Egyház ezeket is szolgálni akarta. Több helyen ezres tömegek lelki igénye és a felnövő uj nemzedék nevelése uj egyházak szervezését tette szükségessé. A rendelkezésre álló egyházi pénzeket pedig abból a szempontból kellett felhasználni, hogy hol tehet legtöbb jót és hol szolgálhat minél nagyobb közösséget. Egyetlen egyháznak sem voltak nagyobb gondjai és feladatai, mint éppen a II. világháború utáni amerikai evangélikus egyháznak. Mégsem éreztünk mostoha kezelést mi sem, mert úgy Európában, mint máshol, ahol lehetett, csak segítették népünket. A kivándorlások költségei mellett bibliát, énekeskönyvet és havi lapot kapott kezébe népünk, mintegy biztatásként, hogy nem járunk egészen úti
