Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Az Anyaszentegyházról - Közép-Európa
98 BETHLEN NAPTÁR giai főiskoláit sőt a debreceni tudományegyetem hittudományi kara is kivált az egyetemből és kizárólag az egyház által kezelt akadémia lett. Később a négy teológiából kettő: a sárospataki és pápai megszűntek illetve a megmaradó kettőbe olvadtak. A református egyházzal egyidőben hasonló egyezményeket kötöttek az evangélikus és unitárius egyházak is. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a protestáns egyházak azért kötötték meg ezeket az egyezményeket hamarabb illetőleg a római katolikus egyház azért állt volna ellen tovább mintha a protestáns egyházak gerinctelenebbek lettek volna, vagy közelebb álltak volna a népidemokrata ideológiához. Tény ellenben az, hogy olyan pontok, illetve követelmények, melyek a római egyház heves ellenkezését váltották ki, a református egyházat nem vagy nem olyan súlyosan érintették. A református egyház lényegének például megfelel a köztársasági államforma; az elveszített egyházi vagyon aránylag nem volt olyan nagy; a református egyház hive az egyház és állam szétválasztásának; bár a köznevelés terén évszázados érdemei vannak, a református egyház hive a nyilvános iskolai rendszernek; ugyancsak elvileg elfogadható számára a fakultativ vallásoktatási rendszer; s mivel helyesli az egyház és állam szétválasztását, természetes, hogy az egyház egyetlen helyes jövedelmi forrásának a hi vek önkéntes adakozását tartja. Mindezek az elvek nem 1945 után születtek meg a református egyházban. Benne gyökereznek a Szentirás alapján való reformációban és a második világháború előtti egyházi vezetők is vallották őket. A református egyház számára itéletes legfeljebb az volt, hogy ezeket a reformokat nem előbb és nem önszántából valósította meg, hanem azok egy ellenséges érzületű államvezetés kényszeritése folytán születtek meg. A protestáns egyházakéhoz hasonló, sőt az idő előrehaladta következtében súlyosabb feltételű egyezményt kötött a római katolikus püspöki kar is az állammal 1950-ben. 1951-ben Állami Egyházügyi Hivatalt állitanak fel a kormányzat részéről. A hivatal feladata az egyházakkal kapcsolatos ügyekben rendeletek alkotása és azok végrehajtása, valamint a kormány által egyházi ügyekben tett intézkedések végrehajtásának ellenőrzése. A hivatal felállítása és működése bizonyitéka volt annak, hogy állam és egyház szétválasztása egyoldalú volt: az egyházat elválasztották az államtól, de az állam ugyancsak gyakorolta ellenőrző hatalmát. Totalitariánus államban ez nem is lehet másként. 1948 után a régi püspökök közül egyedül Győry Elemér maradt meg. Enyedy Andor a tiszáninneni egyházkerület megszüntetésével veszítette el püspöki székét, Ravasz László helyébe 640 szavazatból 340-el Bereczky Albertet, az 1949-ben egészségi állapotára való hivatkozással lemondott Révész Imre tiszántúli püspök helyére pedig 578 szavazatból 368-cal Péter Jánost választották meg.
