Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Amerikai Magyar Református Egyesület
BETHLEN NAPTÁR 93 egyesületeknél kommerciális értelemben vett profitról illetve osztalékról beszélni anélkül, hogy akár a fraternális jelleget, akár az alapítók magasztos céljainak keresztülvitelét veszélyeztetnők? Mi azt hisszük, hogy nem. És ezen a meggyőződésünkön vajmi keveset változtat az a tény, hogy némely testvéregyesületünk valószinüleg propaganda szempontokat tartva szem előtt a dividend utalások útjára lépett. Amint említettük, minden biztositó vállalkozás első kötelessége a tagok egyéni biztonságának tökéletes szolgálata. Az Amerikai Magyar Református Egyesület a Dunne-féle biztosítási szakértő társaság teljesen független jelentése szerint okmányainak értékelése tekintetében a világ tiz leghatalmasabb biztositó intézetének átlagát érte el, amivel nálunk jóval nagyobb intézmények sem dicsekedhetnek. Ezt a szinte páratlanul álló biztonságot olyan tagdijak ellenében nyújtjuk, amik legjobb tudásunk szerint alacsonyabbak bármely más vállalkozásénál. Már pedig az alacsonyabb premium előre nyújtott dividendként is felfogható, amit nem befolyásolhat az üzleti évek sikere vagy sikertelensége. De vannak sokkal pozitivabb jellegű juttatásaink is, melynek közül e helyen elsőként Bethlen Otthonunk fenntartását emlitjük meg. Nem beszélve arról, hogy a közel fél milliót érő intézeti vagyon egyesületünk tulajdona, fenntartásának költségeihez minden felnőtt tagunk után 10 centet adunk havonta. Egyedül ez az összeg elegendő lenne arra, hogy más jeles intézmények példájára tagjainkat dividend gyanánt pár dolláros “term”-okmány kiadásával “örvendeztessük” meg. Ilyen módon azonban ez az alap olyan észrevétlenül málnék széjjel 25-30,000 kézben, mint a nekünk annyira becses árvák és öregek megsegitésének lehetősége. Nem volna elárulása ez a fraternális gondolatnak? Mint magyar jellegű intézmények tagjainak tisztában kell lennünk azzal, hogy fennmaradásunk addig tart, mig Magyar Amerika létezik. Itteni közintézményeink fenntartása tehát nemcsak magyar szivünk sugallta kötelesség hanem — valljuk be őszintén — jól megfontolt üzleti érdeke is mindazoknak kik magyar intézményeknél keresik maguk s családtagjaik biztonságát. Egyesületünk minden felnőtt tagja után havi egy pennyvel járul hozzá az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni irodájának költségeihez. Nyomorúságos pár ezer dollár ez évente csupán — vethetné szemünkre valaki — ilyen hatalmas feladat megoldására s bizony kétes vigasztalásként mondhatjuk el, hogy Egyesületünk még igy is messze túlszárnyalja valamennyi más magyar egyesület adományát. Egyetlen magyar segélyakció kérése sem talált süket fülekre a Kossuth Házban akár pénzre volt szükség, akár oly feladatok elvégzésére, amikre már senki más nem vállakozott. Egyesületünk rendszeres adófizetője s önkéntes közteherviselője amerikai magyar közéletünknek. Sok-sok ezer dollár került igy átutalásra pénztárunk-
