Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 35 Ki Judás lett, ki messze menekült, Ki Krisztusként halálig hü maradt. Péter! Nyomodban gyarló milliók Ma vajúdva Veled virrasztanak, — S hajnalt Ígér a harmadik kakas. Aranyló tolla Husvét sugarát Önti a koldus dombjainkra szét. Péter ne higyj, a fény csak benned ég, S kísértő színes kakasok után Egy jóslat hangja majd szivedbe tép. És szól: “—Te hütlenül is hü maradtál. Engem szerettél, mikor megtagadtál, Mert megtagadtad egyben önmagad, Hogy éjszakámban is velem maradj. Nem vádollak, jobban szeretlek, S mig könnyeink együtt peregnek Leszel a rögből talpkő, sziklacsucs, Benned fölégett minden visszaút. Kisérje lépted virág, vagy tövis, Uj Atlasz vagy és vállaidon nyugszik Az én országom itt a földön is.—” UJ PÁSZTOROKHOZ Kezdjétek újból szamárháton, Vagy gyalogosan, mint a Mester. Törődjetek az elesettel. A gyárak, földek millióit Ne csak szavak vetése várja, De lépjetek az Ő nyomába. — Legyen tiétek amit láttok. — Magas toronyból szól a sátán. Ne szédüljetek kincse láttán. Vessétek le a cifra szűrt is. Legyen tiétek, — ne a pompa, Nyájatok gyapja, — de a gondja. S ha kell hát kapát, kalapácsot Vegyetek újra kezetekbe, Úgy nézzetek ellenetekre. Lépjetek, mint a Tizenkettő A diadalmas ut elébe. Drága kereszt mit néktek szánt Ő: Egy megcsalt népnek szenvedése. Tollas Tibor
