Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Szépirodalom
34 BETHLEN NAPTÁR Szépirodalom. .. TOLLAS TIBOR PÉTER Suhant a hold. Tömör vörösréz inga Ütött a Getsemáné kert fölött. Túl csillagszögek verték szét a kék Csend zománcát, — idők lapjára Írva Sötét csütörtök csorba számjegyét. Betelt a perc. Mint fák olajba mártva, — Csapzott fáklyasor, — vonuló csapat. Valahol Krisztus zokogott magába’, S a szederjes hegyek homlokára Vért izzadtak a lángoló falak. Égett a város. Uj Péterek kardja Szilánkká tört a poroszlók vasán. Mig Jeruzsálem utcáin halálos Kerítést vert a rácsos rémület, S belénk döfött a százados magány. Kakas gyóntatta künn az éjszakát, S falak rejtette pincék bűneit A háztetőkről rikoltotta szét S riadt arcodba vert a szolganép; Kérdés-ostora csattant, mint a vád. Nyögött a föld is. Zöldesszürke árnyak Szivárogtak a holt városon át. Karót ácsoltak, — fekete hurok —. A fojtó éjben Ítélt Kaifás, S kezüket mosták a Pilátusok. S mint tojás héja uj életnek titkát, Szived burkában úgy becézted Őt. De élned kellett, s ahogy megtagadtad, Torz árnyékában az uj kakasnak Vörös tarajként égtek a tetők.
