Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Borshy Kerekes György: Arccal a mult és jövendő felé
BETHLEN NAPTÁR 31 ARCCAL A MÚLT ÉS A JÖVENDŐ FELÉ Irta: Borshy Kerekes György az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke. A jelenben élve természetesen annak pillanatnyi szükségleteit kell első sorban kielégítenünk. Ez a létezésnek elengedhetetlen föltétele. Ha azonban csak ennyit végzünk, ugyan mivel teszünk bizonyságot magasabb emberi rendeltetésünkről?! A teremtés “koronája”, mint megállapítani szokás, az ember, akinek különleges adottsága épen az, hogy nem ösztönszerüleg, de tudatosan képes a Mában a Tegnappal és Holnappal is törődni. Ez Istentől ajándékozott kiváltsága és egyben kötelessége úgy az egyénnek, mint a közületeknek is. Kötelességünk tehát nekünk is, mint olyan intézménynek, amelynek nemcsak múltja és jelene van, de a maga számára fejlődésképes jövendőt kíván építeni. Amerikai Magyar Református Egyesületünk létét, Isten után, annak köszönheti, hogy 63 esztendővel ezelőtt, a magyar Millenium évében voltak “vénei”, akik álmokat álmodoztak s azt követőleg voltak hűséges és kitartó tagjai, akik az álmokat valóra váltották, a közösségért dolgoztak, imádkoztak és áldoztak. Az elődök által elhintett magot nemcsak megőrizték, de azt verejtékkel öntözve jó gyümölcsöket termő s mindinkább terebélyesedő fává növelték. Ennek a mi “ősi tölgyünk”-nek mind nagyobb és nagyobb biztonságot kínáló árnyékában tehát illő és egyben kötelességszerü is megbecsüléssel fordulni ama nemzedék felé, amelyből ugyan már sokan “elhultanak”, de amelynek még, Istennek hála, ma is élő része az élet alkonyatán magára hagyottan, avagy nyomorúságok által megpróbáltan nyugalomra vágyik. Nyugalomra, egy testvéri közösség által nyújtandó biztonságra. Ezt a nyugalmat és ezt a biztonságot szándékszunk nekik megadni a mi Bethlen Otthonunkban, ahol az egyrendeltetésüek, egyhitüek és egy akaraton lévők számára családi hajlékot szereztünk már több mint három évtizeddel ezelőtt is. Ez a hajlék megfelelt rendeltetésének a múltban, megszükült a jelenben, a jövőt illetőleg azonban elégtelennek bizonyult. Az idő haladtával ugyanis évről-
