Bethlen Naptár, 1959 (Ligonier)
Egyesült Államok - I. United Church Of Christ
160 BETHLEN NAPTÁR MAGYAR EGYHÁZKERÜLET RÉSZLETEK AZ EVANGÉLIUMI ÉS REFORMÁTUS EGYHÁZ MAGYAR EGYHÁZKERÜLET ELNÖKÉNEK JELENTÉSÉBŐL a Magyar Egyházkerület 1958-ik évi huszadik közgyűlésén. Ebben a hivatalomban már csak egy esztendőm maradt. — Ezért érzem még súlyosabbnak felelősségemet és ezért fogadtam szót a Lélek indításának, hogy bátran megkeressem és teljes nyíltsággal feltárjam megbízóim előtt arról való kutatásomnak az eredményét, hogy miben és miért fogyatékos a mi egyházi életünk, különösen a gyülekezeteknek az Egyházkerülettel együttműködése vonalán. — Van nekünk egyebekben is fogyatkozásunk; akár az evangélium hirdetését, akár a mi hitünk tanítását, akár ezeknek a gyakorlati megbizonyitását nézzük, fájdalmas bünbánattal kell bevallanunk, hogy nemcsak tagjaink, de lelkészeink között is akad olyan, akinek az életén és munkáján nem mutatkozik meg, hogy az Isten Lelke lakoznék benne. “Akiben pedig nincs meg a Krisztus Lelke, az nem az Övé.” Én azonban most nem fölöttük kívánok Ítéletet gyakorolni, hanem a régi jó közmondás szerint a ma gam portáján akarok söpörni és azért szólok most kizárólag csak a mi Magyar Egyházkerületünkről és azt próbálom megállapítani, hogy milyen és mekkora része van ennek a mi egyházi szervezetünknek ebben a mi fogyatékosságunkban? Mert ha sikerül ennek a megállapítása, talán tudunk tenni is róla. — A helyes diagnózissal már fele utján járunk a gyógyításnak! Miben hibás vagy bűnös a mi Egyházkerületünk? Közigazgatási tekintetben bizony voltak hibái és mulasztásai, de Istennek legyen érte hála: ez idő szerint egyetlenegy elintézetlen ügyünk sincsen. — A hiba nem ezen a téren van, — valamint, Istennek legyen érte hála, Egyházkerületünknek bíráskodási tekintetben sincsen más fogyatkozása, mint az ilyen ügyek teljes hiánya. — Kezdettől fogva mind mostanig állandóan voltak közöttünk olyan kishitüek is, akik Egyházkerületünknek jelen gyöngeségeit azzal a félelemmel próbálták kimagyarázni, amit jövője felől tápláltak. Újra meg újra hivatkoztak olyan esetekre, amikor Egyházunk egyik vagy másik gyűlésén türelmetlen hangok vonták kétségbe, a Magyar Egyházkerület élet jogosultságát. — Az ilyen türelmetlenség könnyen megérthető és megmagyarázható lett volna, ha korábban eljutunk azoknak a fogyatkozásoknak és mulasztásoknak a bűnbánó beismerésére, amikkel éppen e mostani jelentésemben kívánok foglalkozni. ■— Mielőtt azonban ezekre rátérnék, hadd nyugtassam meg az aggodalmaskodókat, hogy ilyen félelemre többé nem lesz szükség! 1958 április havában ugyanis olyan gyűlést hivott össze Egyetemes Tanácsunk, amely meggyőződésem szerint egészen uj korszakot fog nyitni Egyházunk magyar gyülekezeteinek és főként Magyar Egyházkerületünknek az életében! Ezen a gyűlésen — mit találóan neveztünk el a mi csúcs-konferenciánknak — az egyik fontos tárgya volt a mi magyar autonómiánknak, önkormányzatunknak, a tételes megállapítása! A Tiffini Egyezmény kapcsán,
