Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
44 BETHLEN NAPTÁR EGY ÉRDEKES BIBLIÁRÓL . . . Az általánosan lefogadott nézet szerint a bibliát magyar nyelvre először Pécsi Tamás és Újlaki Bálint magyar huszita papok fordították le 1416 és 1436 között. A huszita reformátori mozgalmat a római egyház magyar földön is üldözte. Ennek az üldözésnek lett az eredménye a moldvai magyar település, ahol a főkép Szerémségből és Baranyába kiüldözött magyarok hatvan községet és mezővárost szerveztek. A huszita fordítás csak töredékében maradt ránk, másolatban, három kódexben, a bécsi, müncheni és az Apor kéziratban. Bőd Péter azonban “História Hungarorum Ecclesiastica” cimü munkájában azt bizonyítja, hogy már a magyarok megtérése korában, vagy utána nem sokkal kellett magyar fordításnak lennie. Bizonyítékul azt hozza fel, hogy a keresztyénség első terjesztői görög (keleti) papok voltak, akiknek — gondoljunk Methodiusra és Cyrillusra — az volt a gyakorlatuk, hogy a Szentirást azonnal lefordították annak a népnek a nyelvére, amelyik között munkálkodtak s ezt megerősíti azzal az adattal, hogy Johannes de Monte Corvino Hungarus, aki a tatár kán udvarában évekig volt követségben, 1288 körül az uj testamentum könyveit és szent Dávid zsoltárait tatár nyelvre fordította és kiadta. “Nincs miért kételkednünk — mondja Bőd — hogy ne ugyanaz történt légyen a népes magyar nemzetnél.” (Vol. III., p. 408.) Hivatkozik azután arra, hogy Hedvig, Lajos király leánya, lengyel királyné korában az ezerháromszázas évek végén a bibliát lengyel nyelvre fordittatta. Bizonyára nem jutott volna eszébe, mondja Bod, ha a bibliának nem lett volna magyar fordítása. Volt, nem volt, a tény az, hogy a huszita fordításon kívül más régi magyar fordítás nem marad reánk. A könyvnyomtatás a sokszorosítást könnyítette meg s különösen a biblia esetében azt gondolnék, hogy egy több ezer példányban kiadott fordítás többé nem veszhetett el. A magyar bibliafordítások között mégis van egy, amelyiket ez a veszély fenyegetett s hozzá nem is olyan régen, mindössze kétszáz egynéhány esztendővel ezelőtt. Ez a fordítás a Komáromi Csipkés Györgyé. A Rákóczi ház bukása után, az 1670-es években az egyik tiszántúli zsinat megbízta Komáromi Csipkés György debreceni kollégiumi tanárt, Becskeházy István püspököt és Kisfalvi Tamás bihari esperest, hogy a bibliát fordítsák le. A munka elkészült, főleg a Komáromi fáradságából, mert a fordítás címlapján egyedül az ő neve szerepel. A margitai zsinat 1685-ben a fordítást helyben hagyta, de a kinyomatás (háborús világ volt) halasztódott. 1697-ben, 1699-ben gyűlések, zsinatok sürgették a kiadást — eredménytelenül. 1706-ban a Komáromi család tagjai egy leydeni nyomdával alkudtak meg, de .csak a próbanyomásig jutottak. 1715-ben a debreceni városi tanács
