Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 45 a leydeni hires könyvkiadóra, Campegius Vitronga-ra bizta a kiadást. A szerződés összesen négyezer példányra szólt, (200 aranyozott “aranjas” tábláju, 1800 francia kötésű és 2000 fehér pergament.) Darabonként három forintba került. A szerződés megkötésekor, 1716 január 28.-án Debrecen 2000 forintot fizetett. A nyomtatásra való felügyeletre kiküldték Miskolczi Cs. Ferencet, a debreceni nyomda vezetőjét. Lelkiismeretes, pontos munkát végzett. A biblia 1718-ban került ki sajtó alól. Egyik adat szerint 2915, a másik szerint 2884 példányt indítottak útnak 12 ládában Lengyelországon, Danzigon keresztül. Hollandiában maradt 1285 példány. A szállítmány Duklán jött be, ahol az udvai kancellária azonnal lefoglaltatta, cenzúra alá vetette s ezzel a kassai jezsuitákat bizta meg. A jezsuiták megállapították, hogy a fordításból hiányzanak az u. n. apokrifus, tehát nem hiteles könyvek, amik a Károlyi fordítás addigi kiadásaiban benne voltak; fő hibának pedig azt találták, hogy Máté evangyéliuma 28. részének 19. versében, az u. n. keresztelési formulában a fordítás nem az, hogy “Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevében”, hanem “nevére”. (Szükségtelen megjegyezni, hogy a Komáromi fordítása a helyes. Keresztelni a Szentháromság nevébe, vagy nevére kell és nem “nevében”, mint ahogy — sajnos — a revideált Károlyi forditás is mondja.) A jezsuiták a két nagy “hiba” alapján megállapították, hogy a Komáromi forditás eretnek, mert még a Második Helvét Hitvallásnak is ellene mond. A fordítást tehát nem szabad kiadni. Erdődy Gábor egri püspök egyenesen arra kérte a királyt, hogy a könyv égettessék meg. A kancellária erre nem volt hajlandó s 1720- ban a király (III. Károly) elrendelte, hogy a bibliákat adják ki Debrecennek. A püspök a királyi rendeletnek való engedelmességet nemcsak másod, de harmad ízben is megtagadta. (Felülről kapta a biztatást, mert a rendelet csak olyan tessék-lássék volt.) A bibliák még 1741-ben is az egri püspök pincéjében penészedtek s egyes adatok szerint klozetpapirnak használták. 1754-ben aztán Erdődy utóda, gróf Barkóczy Ferenc püspök 140 plébánus és nagy sokaság jelenlétében a püspöki palota udvarán a biblia összes még meglévő példányait megégette. (Pusztán egy ép példányt és kettőnek a fedelét lehetett megmenteni.) A Hollandiában maradt példányokat II. József idejében Varsóba szállították s 1789 augusztusában végre valahára Debrecenbe kerültek. Mindössze 905 volt ép, de ma már ezek is majdnem mind elkallódtak. A régi Magyarország határán kivül ma csak egyetlen egy példányról tudunk, Amerikában van, e sorok Írójának birtokában, aki azt Komjáthy Aladár roeblingi lelkipásztor utján Hollandiából szerezte meg. A könyv nyolcadrét nagyságú, két hasábos nyolc pontos szedéssel 1386 lap, amit két lap nyomdahiba javítás követ. Utána találjuk 106 lapon Szenczi Molnár Albert fordításában a zsoltárokat s tiz u. n. “Istenes Éneket”. Címeik: “Az Istennek Tiz Parantsolattya”,
