Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 59 De vájjon megismertük-e valójában ezeket az embereket? Vájjon próbáltunk-e a gondolkozásuk mögé hatolni és belenézni abba a világba, amely olyan távoli és amely olyan különössé teszi az embereket? A nyugati világ hajlamos az általánosításra. Saját lelkiismereti terhét is igyekszik lerázni azzal, hogy csak a rosszat látja meg. Amikor Amerika vívta a szabadságharcát, akkor Európa minden nációjából felkerekedtek és idejöttek, hogy segítsenek az igazságnak, a hamissággal szemben. Pedig akkor még csak vitorlás hajók szelték át az Óceánt, repülőgépek helyett. A magyar nép egyedül vivta a harcát. Legfeljebb csolálatban, szánakozásban, vagy pilátusi kézmosásban részesült. Az egyetlen amerikai állampolgárt, aki Németországból szökött Magyarországra harcolni, perbe fogták tettéért. De mi is jellemzi a magyar nép életét a vasfüggöny mögött? Magyarország egy kétszázmilliós birodalom gyarmata. Népe úgy ki van uzsorázva, úgy el van nyomva, mint a gyarmati népek voltak a gyarmatosítás első évtizedeiben. Nincs vagyon, nincs életbiztonság. Mindenki élete veszélyben van. Viszont a tízéves kommunista terroruralomnak sikerült elérni egy nagy dolgot: egyszer s mindenkorra kiirtotta a kommunizmust azoknak a leikéből is, akik valamikor hittek benne. Ma Magyarországon nincs “hivő” kommunista, csak egy maroknyi opportunista, hatalomvágyó gazember és egy szadistákból összeverbuvált karhatalom. A kommunista rendszerrel szemben először éppen a kiábrándult kommunisták fordultak. A lázadó irók, értelmiségiek jó része belőlük került ki. Igen sok párttag vett részt a forradalomban és vesztette életét is a zsarnokság elleni harcban. Ezrek és ezrek szenvedtek azóta is halált, vagy börtönt, üldöztetést közülük. A kommunizmust a kiábrándult kommunisták fogják legyőzni. Nagy tanulsága ennek az életnek a szenvedés és nyomor embertformáló, átalakító ereje. Itt mutatkozik meg az ember igazi arca. Kényszermunkatáborok és börtönök poklában válik el a tiszta búza az ocsutól. Sok volt kommunistából lett a szenvedésben hivő ember és sajnos, sok papból, egyházi vezetőből a bolsevista hatalmi rendszert kiszolgáló, lelkűket is áruba bocsátó szolga vagy egyenesen ávós besúgó. A meztelen nyomorban lehullott az álarc, megszűnt a társadalmi jólét védő korlátja és nem maradt más, mint a csupasz ember. A túlságos jólét megölője a léleknek. A történelem tanúskodik, hogy a kultúra rendszerint szenvedésből születik meg, viszonylagos jólétben virágzik, és túlzott jólétben hal el. A magyar és a többi keleteurópai nép, sőt az orosz nép szenvedésében is egy eljövendő megújult kultúra lehetősége rejlik. Végtelen nagy éhség az élet teljesebb élése után. Mig nyugaton egyre inkább materialistává válik az élet, egyre nagyobb a lótás-futás az anyagi javak után, addig a mély elnyomásban egyre nagyobb a vágy a lélek táplálására, a nem materiális lelki és szellemi javak után.
