Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
54 BETHLEN NAPTÁR Moszkvában IV. vagy Rettenetes Iván volt az ur, aki elsőnek vette fel a “minden oroszok cárja” cimet s aki az orosz világpolitikai irányt és viselkedést évszázadokra befolyásolta. Most is azt nyögjük. A római pápai székben IV. Pál ült. A tridenti zsinat, amely a római egyház zilált szénáját volt rendbehozandó s amely az u.n. “ellenreformáció” fegyverét kovácsolta, még tartott. Luther a tordai gyűlés előtt tizenegy évvel halt meg, Kálvin még javában élt. Északamerika még jobbára felderitetlen volt s Ausztráliáról nem is tudtak az emberek. A tizenhatodik század közepén az elméket három nagy esemény foglalkoztatta. Először a reformációnak nevezett vallási mozgalom, azután a földrajzi felfedezések és végül, de nem utolsó sorban, a török háborúk, a mohamedánság második nagy rohama Európa ellen. Magyarország ugyanakkor három darabra volt törve. Nyugaton és északon I. Ferdinánd uralkodott, az ország közepe török megszállás alatt volt s Erdélyben pedig Izabella, Szapolyai János király özvegye volt az ur, akinek a fia, János Zsigmond mindössze 16 éves volt, az erdélyi önálló fejedelemség pedig csak 14. ERDÉLY. Ez a fejedelemség magában foglalta a tulajdonképeni Erdélyt, tehát a székely és szász székeket s a magyar megyéket, meg az u.n. partiumot, tehát a tulaj donképeni Magyarország Erdéllyel határos részét. Akkori területe 40,000 négyzetmértföld volt, vagyis két és félszer akkora, mint Svájc. Politikailag az u.n. három nemzet alkotta: a magyar, székely és szász, amik, de különösen a két utóbbi, nagy önkormányzattal birtak. Az oláhoknak, mint bizánci vallásu, nomád, és a székelyek, magyarok és szászok után lassan beszivárgó népnek politikai joguk nem volt. A Habsburg párti, kalandor, de igen képzett Georgius a Reychersdorf Transylvanus Erdélyről 1550- ben irt földrajzában azt mondja, hogy háború esetén a három nemzet 90,000 fegyverest tudott kiállítani. Ennek és más hasonló adatoknak az alapján Erdély akkori lakosságát az oláhokkal együtt kb. 400,000-re tehetjük. Ebből magyar és székely kb. 230,000, szász 70,000 és oláh 100,000 volt. Az önálló fejedelemség kialakulásához az első lökést a mohácsi tragédia adta, aminek II. Lajos király is áldozatául esett. Az akkori legitimista párt Lajos özvegyének, Habsburg Máriának a testvérét, I. Ferdinándot választotta királlyá, a nemzeti párt pedig az erdélyi vajdát, az eredetileg délszláv származású Szapolyai Jánost, aki igazságos Mátyás egyik kiváló tábornokának volt a fia, a lengyel királynak sógora, ő maga pedig agglegény. Mivel két király egy országban
