Bethlen Naptár, 1958 (Ligonier)
Szépirodalom
46 BETHLEN NAPTÁR (2 Móz. 20); “A Simeon Éneke”, (Luk. 2:29-32); “Mindennemű Háborúság Ellen”; “Az Isten Törvényéről”; “Az Úr Vatsorája Előtt”; “A’ Sz. Vatsora Után”; “Anna Aszszony Háladó Éneke”; “Szűz Mária Éneke”, (Luk. 1:146.); “Az Úri Imádság, magyaráztatva”. Ez énekek közül ez az utóbbi az, amit ma is énekelünk. (Mennybéli felséges Isten, Kinek dicsősége ott fenn ...) Visszatérve a Komáromi forditásra, az tömörebb, mint a Károlyi féle s ennél itt-ott pontosabb. Komáromi, aki Üttrechtben tanult, kiváló nyelvész volt s különösen héberben olyan tökéletességre tett szert, hogy az ezen a nyelven tartott szónoklatát a professzorok is megtapsolták. Nincs kizárva, hogy ha fordítása nem jutott volna olyan tragikus sorsra s igy elég példány került volna forgalomba, a Károlyi forditást kiszorította volna. így muzeális kincs. A magyar református Egyház Szentirás szeretetének, papsága alapos készültségének egyik fényes bizonyitéka s nem utolsó sorban nyelvünk fejlődésének egyik igen fontos állomása. Külön örömünk, hogy Nyugaton egyetlen ösmert példánya magyar kézben van. Daróczy Sándor. Kibédi Varga Áron: FOHÁSZ 1957-BEN . . . Most, hogy néma egekben feketélik a hold, most, hogy a nap csak gyilkol, most, hogy alszik a derék emberek buta világa, s csak a gonosz éber, bakkancsa kattog a sima utakon, megállunk, Isten, alattad, nézünk és kiáltozunk nagy kérdőjelekkel, keserű szájjal és zörgő emlékkel szivünkben. Isten, villogó Szaharák és rianó jégmezők, jajgató hadnagyok és dögszagu zsarnokok Istene, éneklő halak és haldokló tigrisek, kuncogó gyerekek és vacogó aggastyánok, országnélküli királyok, országos gyilkosok, oldódó világok Istene, megállunk alattad, megállunk előtted, s fogcsikorgatva hiszünk Tebenned, a Te országodat fogcsikorgatva hisszük. Most, hogy naponta s talán óránként szállnak fel Hozzád a megkinzott, golyóktól átrostált lelkek, most, hogy az ifjú halottak mezein hirtelen megsokasult a magyar szó, elnémulunk, Atyánk, és Hozzád könyörgünk az élőkért és a holtakért, az ifjakért az oroszlán barlangjában, a szüzekért, kiket csak a halál csókol, az árvákért, kiket üldöz és beszennyez a hangtalan nyomor. Te, a minden és a semmi ura, a könnyezőké és a kajánul röhögőké, hörgő hősöké és kivégzőké, gondolj velünk, ne feledkezz meg azokról, akik hiába vesztek el, akik belefulladtak a szennyes árba, ne feledkezz meg azokról, akik bitóra várnak és tarkólövésre, és a tízezrekről sem, akik némán, egyre némábban úsznak és hadakoznak a pokol vizei ellen. Ámen.
