Bethlen Naptár, 1957 (Ligonier)
Szépirodalom
38 BETHLEN NAPTÁR dékozzál, adakozzál, áldozzál a — szent magyar ügy — oltárára is! Tedd, ezt édesapád emlékére, aki csak akkor fog békességben nyugodni ha Te benned tovább fog élni az Ő hite, az ő fajszeretete. Még arra is kérlek szépséges, drága Gyermekem, hogy viselkedj ott jól! Legyél a legjobb a legjobbak között és soha ne táplálj haragot még azok iránt sem, akik megbántanak téged. Legyél mindig előzékeny szófogadó, áldozatkész és megbocsájtó. Legyél mintaképe egy igaz, hivő református gyereknek, akinek ha elkérik a felső ruháját, oda adja az alsót is. Ne higyjél abban, hogy vissza kell ütni! Még akkor sem, ha nehéz a mások erőszakosságát megállitani. Próbálj olyankor okosan visszavonulni. Hidd el kisfiam, Krisztus nem volt gyáva. Az Ő bátorsága a hit volt amely mindennél többet jelent. A keresztyéni gondolkodás szerint, az alázatosság nem gyávaságot, hanem felmagasztalást jelent, Te, mintjó keresztyén ehhez tartsd magad! Mikor három éves voltál, akkor is már erre tanítottalak és bizony a Te kis gyermeki lelked már akkor is megértette ezt. Te sose ütötted vissza a téged bántalmazókat, pedig Te sokkal erősebb voltál mindannyiuknál. Ma is, Te szokatlanul erős gyerek vagy a korodhoz képest, de ezt az erőt Isten neked nem hivalkodásra, büszkélkedésre ajándékozta, hanem azért mert Neki tervei vannak veled. Okos kis fiúcska vagy, telve gondolatokkal, problémákkal és jóakarattal. Ha azt akarod, hogy legyen belőled “valaki”, akkor legelőször is legyél: jó megbocsájtó, különbséget nem tevő, embertársait megértő, hivő keresztyén, aki sose a meggazdagodást, a pozíciót tartja szem előtt, hanem embertársainak megsegítését. Ezt tette az édesapád egész életén keresztül s ezért ma is vagyonilag szegény ember, de lelkében gazdagon virágzik a szolgálat és áldozatkészség szántóföldje. Hidd el kis Bogaram, olyan jól esett veled igy kibeszélgetnem magamat és a fényképedet nézegetve várom már a pillanatot, hogy újra a karjaimba zárhassalak és újra együtt legyen a mi kis boldog családunk. Mamival együtt, aki éppen úgy nélkülöz téged mint én és aki nehezen dolgozik reggeltől estig érted várjuk a boldog viszontlátás napját. Addig is, áldjon meg az Isten és kisérje utadat azzal a szeretettel, ami vei a Te Szüleid imádkoznak érted. Milliószor csókolunk: Édesapád és Édesanyád. Te szültél engemet . . . Te szültél engemet földi vándorlásra, robotoló kornak örök robotjára. Az Isten kertjébe szélhordta giz-gaznak, lenézett, megvetett, nyomorult parasztnak; — szegény Édesanyám. Te szültél engemet kínok éjjelére, örök indulásra s meg nem érkezésre. Két öreg szemedből gördülő könnycseppnek, vérző glóriául dér-ütött fejednek, — szegény Édesanyám. SÁRKÖZY GERŐ. Te szültél engemet: ugy-e csak magadnak? Fényes drágakőnek, nem műhely-salaknak, sötétülő szobád gyertya- világának, alkonyuló élted aranyló napjának, — szegény Édesanyám. Ugy-e, mikor szültél, királyfinak szültél? A szeretetedbe pólyáitól, göngyöltél . . . Most meztelen szivem sírva nyújtom feléd, Ugy-e, az a pólya most is olyan fehér? . . . — szegény Édesanyám . . .
