Bethlen Naptár, 1956 (Ligonier)
Anyánk nyelvén Istenért, Hazáért, Szabadságért…
BETHLEN NAPTÁR 31 FEL, JERUZSÁLEMBE . . . VIRÁGVASÁRNAP Csak hulljatok, virágok, pálmaágak, Csapongjon a piros szárnyú öröm s higyjétek, hogy Dávid utóda jön, szabadságszerző, győzelmes királynak. Ő látja, hogy messze, mint a felleg, fekete átkok varjuraja vár, hogy szárnyrakap és nemsokára már káromkodnak, akik most énekelnek. Ő tudja, hogy egyedül lesz s hitvány, ijedt szívvel fut szét a sok tanítvány, nem marad bennük se remény, se hit . . . . . . S egy fa, a messze álmodó erdőbe, mintha tudná, hogy kereszt lesz belőle, borzadva rázza a leveleit. . . NAGYPÉNTEK Előtte is voltak már nagy halottak, kihunytak messze fénylő életek, de kin, vagy bánat, — mikor ellobogtak, — nem vonta gyászba a Természetet. Most föld remeg, hasad a templom boltja, rémület fut át ember, állaton, felhők vágtatnak, a napot kioltva: a Mindenség is csupa fájdalom. Ez a halál csak igy történhetett, mert egy halt meg ma mindenek helyett, kíntól a Mindenség ezért sikolt. . . A kereszt nő, — már az égig mered föl s vallomás tör ki vad, pogány szivekből, “Bizony, ez ember Isten fia volt!” — Uj Idők - 1934 — + J4u3vét... Az eke éle és az igavonó barom boldog ereje kell ahhoz, hogy felhasitsa a téli fagytól kérgessé vált anyaföldet, amikor a tavaszi szántás ideje megérkezik. A szántó ember arcáról hullik a verejték, kemény, izomtövet sajogtató, nagy munka ez. Ugyanekkor a még félholt arcú, kérges rögöt játékos erővel töri át a világ legszebb gyengédsége, a kibúvó füvecske hegye.
