Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)

Akiket hazahívott az Úr

BETHLEN NAPTÁR

227

AKIKET HAZAHÍVOTT AZ UR

Az elmúlt évben amerikai magyar reíormátusságunk életmezején megdöbbentően nagy aratást végzett a halál. Közegyházi, gyülekezeti és egyesületi magyar életünk utolsó mohikánjai közül éppen úgy, mint az élet tavaszát élő ifjabb nemzedékek tagjai közül olyan életeket hivott haza az Ur, akik büszkeségeink, reménységeink voltak, akik a Krisztus jó vitézeinek bizonyultak.

Mig elhunyt testvéreinkre kegyelettel emlékezünk, nemcsak a költő fülünkbe csendülő szomorú megállapítását kell meghallanunk, hogy “Pusztulunk, veszünk, mint oldott kéve széthull nemzetünk”, — hanem a veszteségek fájdalmában a lelkünk mélyén csendülő mennyei figyelmeztetést is: — élők, — azért amig időnk van, — nyájak a pásztort, pásztorok a nyájat, testvér a testvért, de becsüljük meg egymást! — “Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkében kárt vall?”

DR. VINCZE KÁROLY

___________1898—1954.___________

Közegyházi, gyülekezeti, egyesületi életünket nagy veszteség érte 1954 január 31.-én, amikor az Amerikai Független Magyar Református Egyház főesperese, a perth-amboyi Független Magyar Református Egyház szeretett lelkipásztora, a magas képzettségű, nagytudásu vezérember és minden magyar ügy értékes harcosa hirtelen, aránylag fiatalon, 55 éves korában visszadta lelkét Teremtőjének. Temetése február 3.-án ment végbe abból a templomból, amelyben több mint negyedszázadon át hirdette az örökélet evangéliumát s ahonnan a végtisztességtevők ezernyi serege kisérte ki az Egyház temetőjébe.

A nagy halott virág nélküli ravatalára akkor és azóta sirhalmára is sokan helyezték el az elismerés, megbecsülés, a hála és szeretet hervadhatatlan koszorúit. Ezekhez itt, mint a Bethlen Otthon nagy családja és a nagy halott által mindhalálig szeretett szeretet-intézmény és annak támogató nagy tábora részéről, a kegyeletnek ezt a koszorúját helyezzük: “Dr. Vincze Károlynál nagyobb magyar, hívőbb lelkipásztor, a theológiai tudományoknak szakértőbb művelője, a Krisztus ügyének lánglelkübb harcosa, fajtánknak, népünknek égőbb szerelmese, kevés járt még az uj haza földjén. Nála többet kevesen tettek, alkottak, nála maradandóbban kevesen Írták be nevüket az amerikai magyarság történetébe.”