Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 107 ŐSZI ÓHAJ... Október van és a fákon Pirosló, sárga levelek, De mindeniken meglátszik, Hogy fáradt és súlyos beteg. A tiszta ég pereméről Szelíden mosolyog a Nap, Simogatva, csókolgatva, Lombokat és virágokat. A szellő is suttogva jár, Altatón, mint égi ének, Finom kézzel vasalgatja Ruháit a költözőknek. így szeretnék én meghalni Szép szeptemberi éjszakán, Mikor az ég kékperemén Ragyog millió mécsvilág. De most még hagyj én jó Uram! Hisz csak most kezdtem a kertet, Hol gyermekim és Múzsáim Szép plántái nevelkednek. Hagyd megérnem azt az időt Mikor gyümölcsöt hoz a nyár Mikor a szomjazó plánta Kertész kezekre már nem vár Segélj meg, hogy szemeimmel Láthassak nemcsak virágot, De a sötétlő erkölcsben, Derengő világosságot. Pálcza János. Bábeli Kor Lámpásokkal járnak kelnek Jó s rossz szándékú emberek, Egyik a fényt, másik ködöt Próbál hinteni köztetek. Tervrajz-tervrajz után készül. Sokszor a sarok kő is áll; De ott hagyják kedvtelenül, Ha rájok kiált Béliál. Szomorú átkos állapot; Olyan, mint Bábel egykoron, Veszekedik, hajbakap itt Idegen, testvér és rokon. Gerinctelen ma a lélek, Talpnyalás menedék vára, Vagy mi rosszabb, álnoksággal Küldi szomszédját halálba. Pálcza János.
