Bethlen Naptár, 1955 (Ligonier)

Szépirodalom

106

BETHLEN NAPTÁR

PÄLCZA JANOS VERSEIBŐL, New York, U.S.A.

ANYÁMHOZ

Már hetek óta itt van leveled S én hallgatok avagy sóhajtozom Könny is hull az emlékezés nyomán,

De hozzád csak bus lelkem vonhatom.

Mikor eljöttem: Nyár volt, ragyogó,

Ma már Ősz van, a dér is belepett; Sokat Ígért szerencse-csillagom,

Ború fedi vagy talán elveszett.

De ne busulj szeretett jó anyám, Lelkemben él millió fénysugár; Fájdalmaid sötét, bus éjjelén Erős hittel az ágyadnál megáll.

Mondd, hogy érzed, amikor ott vagyok S a kezem is megfogod csendesen, Anya, fiú halkan imádkozunk És a remény átrezeg kebleden.

Vigasztald meg szenvedő jó apám’,

Ha talán ő nem látna engemet,

Mondd meg neki, hogy lelkem keresi És hullatok bánatos könnyeket.

Tudom, nehéz a testi szenvedés És a vigasz nem direkt orvosa,

De hit nélkül: — lehet világi kincs, — Lelki sebünk nem gyógyul meg soha.

Már pedig a mi fájdalmunk nyomán Nem csak ajkunk, de lelkünk is zokog, A testi kény talán segítene:

De ezzel még nem lennénk boldogok.

Engem ugyan dús asztalhoz ültet, Kemény munkáért, gazdag mostohám, De nem Ízlik, mert minden falatnál Eszembe jut: koplal Édesanyám.

De én hiszem, hogy lesz feltámadás! Elcsattan majd az Isten ostora,

Porba hull az erőszak fegyvere S felragyog egy boldog élet kora.