Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 91 Irta: KEÉKY ISTVÁN Bujdosó tis/teletes, a kollégium főkönyvtárosa, nevezetes személyiség volt Debrecenben. Megható vigyázással gondozta az országnak akkor második legnagyobb könyvtárát s a hosszú pipaszárral szempillantás alatt rámutatott, hogy honnan kell kiemelni valamelyik keresett kötetet a polcok százhetvenezres könyvrengetegéből. A debreceni Kis Pipában pedig a nevével fényeskedő Bujdosó-udvar olyan nevezetes volt, mint Pesten a Pósa asztal, vagy Eötvös Károly udvara az Abbaháziában. Innen szárnyaltak ki Bujdosó tiszteletes “debreceni jómondásai” s itt fürösztötték és pácolták a cívisváros jelesebbjeit és kapaszkodó szürkéit s ezeknek mindig Bujdosó tiszteletes találó, de “gyengénszuró” humora adta meg színét és jóizét. Bujdosó főkönyvtáros tiszteletes valószínűleg sokat olvasott a hires könyvtárakban történt lopásokról s igy Cerberusként őrizte a kincset jelentő írásokat. Kálvin Institúcióinak hires bázeli őskiadása is nagy kincse volt a kollégiumnak s ezt igen-igen féltette Bujdosó tiszteletes. Mindennap változtatta a helyét s olyan polcokra tette, ahol a legagyafurtabb "könyv-vadász” sem akadhatott rá. Befedte ócska újságokkal és mindenféle limlommal. Schlauch Lőrinc bíboros püspök, amikor az egyházmegyéjéhez tartozó Debrecenben időzött, a kollégium könyvtárát is meglátogatta, hogy mint türelmes főpap ezzel is fényesítse a felekezeti béke szépségét. Maga Bujdosó tiszteletes kalauzolta s büszkén mutogatta a hires könyveket, a fejedelmi diplomákat és a könyvtárban őrzött relikviákat. Csokonai fuvoláját s a régi diák-tűzoltóság romboló szerszámát, a vaspántos “gerundiumot”. Elmondta, hogy Bernáth Lajos tenkei pap volt az utolsó nagybotos. Majd a bíboros kijelentette, hogy Kálvin Institúciónak bázeli őskiadását is szeretné megtekinteni. Bujdosó tiszteletes erre az egyik terem-sarokhoz vezette s ott a legalsó könyvespolcról a fedő ujságlepedők alól emelte ki a féltett becsességet. A bíboros meglepetten nézett Bujdosó tiszteletesre. — Csodálkozom és szinte meghökkenek, hogy a debreceni kollégium nagy tanítómestere szellemkincsét ide, egy alsó polcra helyezi . . . — jegyezte meg a bíboros. Bujdosó tiszteletes nem jött zavarba, hanem mingyárt készen volt a találó felelettel: — Nincs ebben semmi botránkozni való eminenciás uram ... Mi világos fejű kálvinisták mindig alulra tesszük a fundamentumot. A FUNDAMENTUM
