Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Akiket hazahivott az Úr
216 BETHLEN NAPTÁR dák valóraválását. Sok évvel ezelőtt megálmodta egy, az egész világra kiterjedő magyar evangéliumi szolgálat és élő, bár láthatatlan imaköközösség megteremtését. Mindéhez hozzájárultak azok a csillogó szemei, mindig mosolygó arca, bátor és határozott fellépése, udvarias és előzékeny magatartása, — de a legfontosabb volt tiszta és mély hite. így történt az, hogy ezrekre menő szellemi barátot és lelki testvért tudott szerezni magának, alig 40 rövid esztendő alatt. Soós Géza magyar jogi doktor, Genfben szerezte meg lelkészi oklevelét francia nyelven. A World Council of Churches Religious Affairs Department-jének németországi vezetője volt az összes protestáns menekültek számára. Amerikába a déli Presbyteriánus Egyház hozatta ki. A montreati College North Caroliná-ban, ahol mint tanár működött, földrajzilag messze feküdt az amerikai magyar élettértől. A Great Smoky Mountains kis üdülőhelyének postahivatala állandóan kézbesítette a világ minden részéből érkező levelek tömkelegét a Magyar Szellemi Munkaközösség egyik alapítójához, az “Uj Magyar Ut” szerkesztőjéhez, a világba szétszórt magyar reformátusok lelki összekötőjéhez, Dr. Soós Gézához. Ő az amerikai magyar reformátusság fejének Krisztust ismerte. Tudta azt, hogy Krisztustól mindnyájan együtt függünk, csak embertársaink és vértestvéreink közösségétől függetleníthetjük magunkat. Szive igaz szeretetével közeledett a különböző magyar egyházszervezetekhez és frakciókhoz. Ligonierban látta a minden különbséget átölelő és áthidaló magyar erő és összefogás megvalósulását. Idekészült ismét. Ligonierba már csak a gyászhir érkezett meg. — Meghalt 41 éves korában, a pennsylvaniai McConnellsburgban. Feleségével és öt piciny gyermekével együtt gyászol az egész világ magyar reformátussága. Dr. Soós Gézát senki sem pótolhatja. Az Ur adta őt ajándékképen a magyar népnek. Az Ur vette el is őt. Áldott legyen az Urnák neve. BETHLEN OTTHONUNK HALOTTAI OZSVÁTH IMRE, református vallásit atyánkfia Csobaj, Szabolcs megyében született 1877 május 11- én. Bethlen Otthonunkba, mint nyugdíjas vasúti munkás jött be Monongahela, Pa.-ból 1948 január 1-én. Már bejövetelekor is beteges, gyengélkedő öreg volt, akin a ligonieri jó levegő időnként segített is, de teljesen meggyógyítani nem tudta, mert a bánya és gyár levegője a tüdejét nagyon megterhelte. Hosszú betegeskedését keresztyéni türelemmel hordozta s a véget, ami 5 évi bentlakás után 1953 február 9-én következett be, megnyugvással várta. Temetése, amelyen gyermekei is résztvettek, templomunkból ment végbe. Közös temetőnkbe temettük, ahol nyugodjon békében.
