Bethlen Naptár, 1954 (Ligonier)
Akiket hazahivott az Úr
BETHLEN NAPTÁR 217 TÓTH JÓZSEF, — vékony pénzű — mindig sovány testalkatú, de kemény református ember volt. 1873 junius 11-én született Abauj megye, Szent Jakab községben. Az East Chicago-i egyházunkból mint egyházfi jött be Otthonunkba 1948 novemberében. Szűk szavú, nyakas kálvinista, jó énekes és jó irásu ember volt, aki fiatalabb éveiben sok egyletnek volt megbecsült iró-deákja, több ízben az egyháznak is jegyzője és presbitere. Korai özvegységre jutva élete legnagyobb részét magánosságban, “burdon” töltötte. Ezt az életet cserélte fel 5 évvel ezelőtt azzal, hogy a Bethlen Otthon nagy családjának tagja lett. Ebből a családi közösségből hívta haza az Ur 1953 február 11-én. Mint hitünk egyik öreg harcosát, hitünk szerint neki járó végtisztességben részesítettük. Haló porait közös temetőnkben helyeztük nyugalomra. Legyen álma csendes. Özv. KOZORA ANDRASNÉ, Gutorfalva, Zala megyében született 1871 junius 16-án. Bethlen Otthonunkba 1932 szeptemberébe jött be, mint özvegy. Egy régi autószerencsétlenségben lábai csaknem megbénultak s e miatt otthonunkban is, mint hoszszu esztendők óta ágyban fekvő beteg élte életét. Bejövetele utáni első esztendőkben nagy segítségére volt az árvaatyának, a gyermekek tanítása és foglalkoztatása körül. Szívós természetével és erős hittel viselte hosszas betegségét, amelytől a halál 1953 augusztus 19-én váltotta meg. Tetemét kivántága szerint férje mellé Chicagóba szálittattuk, ahol hite szerint temették el a római katholikus temetőbe. ÖZV. MIHÁLYI JÓZSEFNÉ, Coraopolis, Pa.-i buzgó, jószivü és a szegények segítésében példás életű nőtestvérünket, aki 1953 júliusában, floridai látogatása alatt adta vissza nemes lelkét Teremtőjének, a Bethlen Otthon gyermekeinek nyújtott múlt évi szép ajándékáért, saját halottunknak tekintjük és emlékének hálás kegyelettel adózunk. Mihályiné asszony az elmúlt években többször látogatta meg Otthonunk lakóit s mindannyiszor bizonyságát adta a bibliai özvegy áldozatos szeretetének. Gyermekeink kis énekkara az elmúlt évben részt vett a pittsburghi ifjúsági dalos versenyen, szép éneklésük és sikeres szereplésük elhunyt jóakarónkat újabb jótékonyságra buzdította: a szereplés után pár héttel, minden gyermekünk részére énekkari egyenruhát csináltatott és azokat személyesen hozta el a Bethlen Otthonba. Ez volt utolsó, dicséretes jótékonykodása, mert néhány hét múlva hirtelen meghalt. — Nyugodjon békében, szeretteit pedig vigasztalja meg a minden vigasztalások Istene. “Boldogok a halottak, akik az Urban haltak meg.”
