Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
84 BETHLEN NAPTÁR A NAPIDÍJ Irta: Péczely József Péter gazda levelet kapott a városból. Hivatalos levelet, vagyis “pöcsétöst”, aki igen érthetően azt magyarázta, hogy Senye Péter bekivántatódik bizonyos nevezetű szerdai napnak reggeli kilenc órájára a nagypalotába. Hát jó! Azaz, hogy jó annak, akinek! Neki ugyan nem, mert hogy a törvénnyel ki kívánkozna rokonságba kászolódni? A muszáj azonban erős szó! Hogy a féreg essék bele a Kü Sándor csizmájába! No, ni! Milyen nagyra van azzal a kis legyintéssel. Hogy ártatlanul kapta? Azt nem hiszi el neki senki. Mert hogy is volt csak? Sándor okoskodott. A törvény előtt se mondhat mást. Ittak. Kallantyus Mihály lovának az áldomását itták. A többi már úgy pergett, mint késő ősszel a fákról a dércsipte levél. Aztán ki az, aki bele engedne gázolni a becsületébe? Mert voltaképpen ez történt. Azóta a Kü Sándornak se jár a szája. Befogta neki a somfabottál. S most még ő kereskedik a törvény előtt. Hát jó. Kereskedjen. Az uraknak is van eszük. Arra ugyan nincs, hogy a herce-hurcát ne dologidőre tennék. Éppen a legnagyobbra. Takarásra. Ki látott már ilyet? Hiszen ha száz keze volna az embernek, még az is kevés volna! Az ebből származó kárt ki fizeti meg? Péter gazda jelenleg ott dib-dábol a páskumon. A tanya felé igyekszik. Egyszer csak, mintha kivánalomra történne, szembe kerül vele a pap, ki sétálva bóklászik a falu felé . . . Kezelés után Péter gazda nyomban rátér a maga sorsára: — Jó, hogy a tiszteletes urnák szerencséje van hozzám a találkozásban! Mert nekem némi felvilágositással szolgálhat! A pap készségesen bólint: — Na, mi az? Mondja, gazduram! A gazduram aztán mondja is nagy méltatlankodással: — A törvény kívánja be a személyiségemet szeredára . . . S nyomatékosan hozzáteszi: — Mint tanút! Ez ugyan nem igaz, de hát a tanúskodás, mint tudnivaló, egy gráddal illendőségesebb foglalkozás a vádlotti minőségnél. Abba történetesen is kerülhet az ember, mig emez már egészen más rubrikába tartozik. Aztán a pap orrára se jó mindent kötni. Úgyis eleget tud. Sokat. A városi nagy iskolákban, ahol a tudományokat átalvetőkkel mérik, rémisztőén fölszedelőzködött. Aztán igy a méltatlankodásnak is alaposabb a fundamentuma. A vádlott neve: hallgass! Ellenben a tanúnak törvény adta jogai vannak. Ezt a bolond is tudja! Péter gazda hát keményen fölüti a fejét.
