Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 85 — Ki fizeti meg az én drága időpocsékolásomat? Az asztag félbe, a here rendin, a szőlő locsolás alatt . . . Aztán hol veszek rá kölcséget? Mert most éppen kifürödtem magam. Az uraknak csak annyi, hogy gyerünk! De milyen forsponton? A lovak nem érnek rá. Hátha a hat helyett tizenhat volna? A vasút meg bilét nélkül nem ad helyet. De hát a bilét ára? A pap nagy türelemmel hallgatja Pétert. Tudja, hogy addig érvényesen nem szólhat, amig a gazda ki nem méltatlankódja magát. Mikor a szózuhatag csendesül, fölkérdi: — Milyen ügyben? — Hát a . . . Majdnem elszólta magát. Jó is volna! Milyen ügyben? Értetlenül mereszti a két szemét s ránditja a két vállát: — Azt csak maga a jó Teremtő tudná megmondani! Itt szünet következik. Sötét gondolatokba merülések, melyek azt magyarázzák, hogyhát ugyanhát mért is kivánják be az embert? Ezt a szünetet fölhasználja a pap s szépen kirakja a gazdának, hogy a törvény betűi közt gondoskodás van arról, hogy a tanuk költségei megtérittessenek. —• Megfizetnék? — Meg. — Hát, teszem azt, — fontoskodik a gazda — én milyen követelésekkel állhatok elő? — Elsőben is a vasúti jegy árával . . . — Aztán? — Aztán a napidijjal. — Napdijjal? . . . Hogy ér esem azt? — Úgy, hogy az állam megtéríti azt, amibe távolléte alatt a gazdasága károsodik. Ez a magyarázat Péter gazda előtt nem egészen világos, de azért úgy mutatja, hogy érti, mert annyit kivesz a mondottakból, hogy az állam fizet. Hogy mennyit? . . . Ezirányban föl is teszi a kérdést: — Hát aztán mennyire rúghat az a fizetség? — Azt a biró állapit ja meg. Péter gazda csóválja a fejét, amivel azt értelmezi, hogy nincs kibekülve a törvény intézkedésével. Nincs, mert hogy tudhatja azt egy pantallós ember, ha mindjárt biró is, hogy Senye Péternek, akinek ötven hold földje van a határ leikéből, mekkora kára származik az elmaradása után? Egy elesett embernél könnyű kivetni. Amennyi a napszám. 3—4—5 pengő. Mikor, hogy. Amilyen az idő. A mesterembernél sincs fönnakadás. Összeüt egy nap alatt egypár csizmát, megvarr egy rokkot. Hat pengő, nyolc pengő. Abba ugyan nem fájdul bele a biró feje. De a gazdaember más rubrikába tartozik. Ki tudja
