Bethlen Naptár, 1952 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 61 AZ VJ SZOMSZÉD Irta: Haranginé Juhász Antónia Amint futnak az évek, egyik a másik után, apró emlékek, hosszabb, vagy rövidebb pillanatok rakódnak a szivünkre. Velük haladunk tovább. Sokszor egy-egy visszaemlékezésünk drága lendítőerővé lesz, amikor valami kegyetlen kilométerkőhöz érünk az élet-országú ton. Máskor olyan melegséget ad ujraátgondolásuk, hogy mosolygást fakaszt a szemünkben. Sokszor a sirásból kacajt varázsól, a csüggedésből bizakodást, s mindig mindig, bármilyen anyagi szegénység környezetében is valami csodálatos, szavakban ki nem fejezhető gazdagság-érzést ad: valamik vagy unk, ritka, gyönyörű emlékeknek nemcsak hordozója, de tulajdonosa s nincs a földnek annyi kincse, mellyel ezeket az akaratlanul hozzánk nőtt drága perceket a szivünktől meg tudná vásárolni. így hordozom magamban az augusztusi Balaton későesti csillaghullását. A bársonyos fekete messziségből ezer és ezer tündöklő csillag hullt alá a habosfodru Balatonba. Egyedül ültem a domboldal meredekén, alattam a völgy szélénél csapkodták a hullámok a nádas partszegélyt. És hulltak a csillagok, tündöklő diadémek, mintha Isten dicsőséges koronájáról szakadtak volna alá, hirdetni az ébrenlevőknek az Ő hatalmát és gazdagságát. Azon az éjszakán enyém lett a Balaton. Belégyüjtöttem szivembe minden habfodrát, a milliárd beléhullott csillagszemmel együtt. Ma is az enyém. A következő augusztusban már ismerősen üdvözölt hajlongva a nádas és egyenesen a szivembe hullottak a csillagok. De az Isten egy újabb emlékkel is gazdagitott. Egy anyával. Megismertem egy asszonyt. Az a hét — negyvenkettőben — ujságiró-hét volt, az ország minden tájáról egybegyült református riporterek, költők nyaraltak a szárszói táborban. Én, mint diák-képviselő, a Tábori Újság szépirodalmi részéhez voltam beosztva a szerkesztőgárdában. Minden nap egy teljes újság jelent meg nagy táblákra kiszögezve. Irodalomrajongó fiatalok egész csoportja rajzolta tintával-tollal reggeltől napestig a hatalmas lapokat az ebédlő-barakban. Az egyik számot Szárszóról állítottuk össze. Volt, aki földrajzilag, másik gazdaságilag foglalkozott a faluval, harmadik statisztikai adatokat gyűjtött, mégpedig úgy, hogy nyakunkba vettük a falut a szélrózsa minden irányában s igyekeztünk minél jobban nyitva tartani fülünket és szemünket. Aki életrevalóbb voít, jobb cikket sikeritett össze. Az én feladatom volt a falu öregei után való kutatás, meginterjuolni valamelyiküket, hogy gondolkoznak ők,
