Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Dr. Tóth Sándor: Félszázados jubileumán ékes koronát kapott a Reformátusok Lapja
BETHLEN NAPTÁR 87 édesanya elfelejtkezne is gyermekéről, én te rólad el nem feledkezem.” Azzal a reménységgel teszünk bizonyságot, hogy a földkerekségen szétszórtan, talán egyedül élő testvéreink, erőt, reménységet nyernek a mi életünk tapasztalatából: veletek van az Ur, ti is legyetek Ő vele. Napról napra, magánosán is, gyülekezetben is, gyakoroljátok az Ő jelenlétét. Isten ereje, szeretete felemel, kitartást, jobb jövőt ad! Atyáink régi szent hite: nem leszünk hűtlenek mi se! Mert ami igaz értékünk van, Egyházunkon, testvéri közösségeinken, át Tőled nyertük, Uram! Áldott legyen szent neved! Félszázados jubileumán éhes koronát lcapotta REFORMÁTUSOK LAPJA Irta: Dr. Tóth Sándor missziói titkár A legrégibb magyar lap Amerikában, a hetenként vagy kéthetenként megjelenő lapok között. Egyedül egyik napilapunk idősebb nála. De azt is elmondhatjuk, hogy Magyarország határain kivül ez a legrégibb magyar református egyházi és vallásos néplap. Valószinüleg az első is volt ebben a tekintetben. Pontosan a századfordulón indult el: 1900 augusztus 15.-én. Félszáz esztendő nagy idő még az egyházak életében is; még nagyobb az amerikai magyar lapok életében; de kétségtelenül még több az amerikai magyar vallásos lapok életében. Az egyházaknak sok eszközük, több munkásuk és összehasonlíthatatlanul kedvezőbb élethelyzetük van munkájuk végzéséhez, mint az egyházi lapnak. Ennek jelentőségét és hivatását nem ismeri fel mindenki. Sokan olyan lapot várnak tőle, amely adja meg a világi lapok teljes hirszolgálatát és tartalmát, — és ezen felül és ezen kivül legyen még benne valami kis vallásos tartalom is, amit aztán a legtöbben el sem olvasnának. A vallásos lapnak NEM ez a hivatása. A REFORMÁTUSOK LAPJA a református keresztyén hitnek és az ezen alapuló református keresztyén életnek a szaklapja és közlönye akar lenni. Előtte nincsen az emberi életnek nagyobb kincse és fontosabb tényezője, mint ez a hit. Ezért igyekszik minden erejével segiteni olvasóit abban, hogy életüket erre a hitre alapozzák rá. Hivatása tehát azonos az egyházéval, — mégis azzal a lényeges különbséggel, hogy nemcsak az egyház, hanem az Egyház munkáját is végeznie kell. Vagyis nemcsak azt
