Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Dr. Tóth Sándor: Félszázados jubileumán ékes koronát kapott a Reformátusok Lapja
88 BETHLEN NAPTÁR a munkát, amit a gyülekezet folytat a maga kebelében, — hanem azt is, amit az Egyetemes Egyház, sőt az egész világra kiterjedő Ökumenikus Anyaszentegyház végez. Ami ehez a munkához hozzátartozik, az mind érdekli, de csak az érdekli. Ezért nincsen benne szó szenzációkról: gyilkosságokról vagy házasságtörésekről, sem pártpolitikáról vagy gazdasági kérdésekről. Akik csak ilyesmikről kívánnak olvasni, azokat nem tudja kielégíteni. Ez a tény megszükiti olvasói körét. Azokat ellenben, akik az örökéletre vezető szoros kaput és keskeny utat keresik, elvezeti a Szentiráshoz és azokon keresztül Jézus Krisztushoz, aki az egyedüli “út, igazság és élet” a reformátusok számára. Akik amerikai magyarságunk életkörülményeit belülről ismerik, azok az eddig mondottakból világosan megértik, hogy ilyen szolgálat teljesítése önfeláldozó küzdelmet kívánt. Ez az út Gecsemáné-kerten és Golgotán vezet keresztül, töviskoronát és kereszthordozást jelent. Ez jutott osztályrészéül mindazoknak, akik az elmúlt ötven éven keresztül református életünknek ezt a zászlóját emelték. Szomorú tünete ennek az életnek, hogy népünknek egy része még csak meg sem tudta ismerni azt a lapot, mit pedig éppen vallásos életének kimélyitése érdekében tartott fenn Egyházunk a maga belmissziói, az utolsó tiz év alatt pedig nemzeti missziói tanácsa kiadásában. Pedig hogy népünk milyen tisztavizü forrásból ihatott volna, azt lapunknak az utolsó két és fél évben végzett akciója bizonyítja legjobban. Ez idő alatt a Magyarországból kimenekült hontalan bujdosók tízezrei kapták kézhez, az akció végén már öt földrész harminc országában, ingyenesen küldött lapunkat; nagy részük számára egyedüli olyan lelki táplálék volt ez, ami kívülről érkezett szomorú táboraikba. Hálaleveleik százai hoztak szivbemarkoló bizonyságot ez akció szükségességéről és lelki hasznáról. Ebből az akcióból nőtt ki az az evangéliumi világszolgálat, minek vezetését az ide kiérkezett Szigethy Béla lelkész vette át és folytatja. Mélyen meg vagyunk azonban arról is győződve, hogy a mindenható Isten ezt az akciónkat jutalmazta meg akkor, amikor lapunknak e nyáron megért félszázados jubileumára ékes koronát adott drága ajándékul. Egyházunk legfőbb törvényhozó és kormányzó testületé, Egyetemes Zsinatunk, ezt a mi szerény, általuk meg sem értett, legnagyobb részük által még látásból sem ismert magyar lapunkat az Evangéliumi és Református Egyház harmadik hivatalos lapjává tette, és ezzel egyenlő rangra emelte most 123 éves angol nyelvű lapjával, a MESSENGER cimü kiváló egyházi lappal, valamint a most 100 éves német nyelvű lapjával, a DER FRIEDENSBOTE cimü régi lappal, német református testvéreink kedves egyházi lapjával. Az 1951. évtől kezdve a RE-
