Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Vasváry Ödön: 1951. történelmi évfordulók esztendeje
84 BETHLEN NAPTÁR a New England államokat meglátogassa. Útközben érintette Bridgeport, New Haven, Northampton, Springfield és más városokat és április 27-én érkezett Bostonba, ahonnét számos környékbeli várost látogatott meg. Elment még Albanyba, New York állam fővárosába, megnézte Buffalót és a Niagara vízesést, majd visszatérve, több város érintésével újra New Yorkban állapodott meg, ahol 1852 junius 21-én szólott utoljára az amerikai néphez, 23-án pedig külön az amerikai németekhez beszélt. Ez volt utolsó amerikai szereplése. Julius 14-én, feleségével és egypár hü kisérőjével véglegesen búcsút mondott Amerikának. 221 napig volt Kossuth Amerikában s e rövid idő alatt egyes adatok szerint körülbelül 600 beszédet mondott el, ami olyan emberfölötti teljesitmény volt, hogy aligha akad párja az emberiség kultúrtörténetében. Elmondhatjuk azt is, hogy soha egyetlen embert az amerikai nép olyan hosszasan és olyan lelkesen nem ünnepelt, mint Kossuthot. Utjai, talán a déli államok városai kivételével, mindenütt sikerrel jártak. A déliek hidegségének oka az volt, hogy Kossuthban, helyesen, a rabszolgaság intézményének ellenségét sejtették, bár maga Kossuth erről a kérdésről szándékosan nem nyilatkozott, ildomtalannak gondolva, hogy mint vendég, az országnak ebben a fájdalmas kérdésébe beleszóljon. Kossuth nem kevesebbet akart elérni az Egyesült Államokban, mint azt, hogy ez az ország ha kell, háborús beavatkozással próbáljon segíteni Magyarország sorsán. Ezt a gondolatot a könynyen lelkesülő nép helyeselte is, a hivatalos körök azonban érthető módon elzárkózott előle. Hiába adott az utolsó száz esztendő igazat Kossuthnak mindabban, amit akkor hangoztatott, csak természetes, hogy az akkori idők szelleme képtelen volt szavainak mélységes horderejét átérezni. Az amerikai nép lelkesedése is inkább Kossuth személyének és az igaztalanul szenvedő magyarnép ügyének szólt s nem azoknak a gondolatoknak, amiknek Kossuth olyan ékesszavu hirdetője volt. Kossuth a pénz mellett, amiből fegyvereket akart venni és vett is, az Egyesült Államokat háborús beavatkozásra próbálta rábeszélni Ausztria és Oroszország ellen, de ennek elfogadásáról természetesen szó sem lehetett. Ezért Kossuth úgy érezte, hogy az Egyesült Államok cserbenhagyta s hogy útja, minden fáradságával és látszólagos külső sikerével eredménytelen maradt: ezért csalódottan hagyta el Amerikát, ahová soha többé vissza nem tért. Kossuth munkájának eredményei csak most, száz esztendő múlva kezdenek mutatkozni, amikor az Egyesült Államoknak, akarva, nem akarva, át kell vennie a világ nemzetei között azt a vezető szerepet, amelyre a sors kényszeríti. Ami most Koreában történik, voltaképen nem egyéb, mint amire Kossuth száz évvel
