Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Vasváry Ödön: 1951. történelmi évfordulók esztendeje
82 BETHLEN NAPTÁR igazi menedéke és Kossuth, aki késő öregségéig mindig remélte, hogy visszamehet szülőhazájába, már ezekben az időkben azt Írja, hogyha mégis az történnék, hogy csontjai nem vegyülhetnek el hazája porával, az Egyesült Államokban szeretne valamikor eltemetve lenni, ahol, úgy érzi, mint egyszerű munkás is boldog tudna lenni. Az amerikai kongresszusban már a szabadságharc leverése után azonnal voltak törvényhozók, akik Kossuth és társainak meghívását és áthozatalát szorgalmazták, Taylor és Fillmore elnökökkel együtt, akik még a kongresszushoz küldött évi üzeneteikben is figyelmezetették erre a kötelességre az uj demokrácia törvényhozóit. Kossuthot és 112 kísérőjét a török kormány a kisázsiai Kutahiába internálta addig, amig az ut megnyílik előttük a nagyvilágba. Ez a lehetőség 1851 szeptemberében érkezett el, amikor Kossuth és társai, körülbelül ötvenötén, felszállottak az Egyesült Államok “Mississippi” nevű hadihajóra a Dardanellákban levő gemliki kikötőben. Két esztendő nem volt elég ahoz, hogy Kossuth neve elhomályosodjék az európai hatalmasok előtt, akik jól tudták, hogy Kossuth egy pillanatra sem hagyott fel azokkal a tervekkel, amelyek hazája felszabadítását célozták. Ezért, bár Anglia is segitett annak megakadályozásában, hogy Kossuthot és társait kiadják akár az oroszoknak, akár az osztrákoknak, azt cseppet sem bánták sem az angol kormány, sem a többi európai államok reakciós kormányai, hogy Kossuth a világtól félre eső helyen, Kutahiában tölti az időt, ahol nem zavar semmilyen vizet sem. Mikor nyilvánosságra jutott, hogy az internálás véget ért és Kossuth előtt szabad az ut — Amerika felé, arra is gondoltak, hogy ez az ut csakugyan a messzi Amerikába vezessen és közben, még az ut rövid ideje alatt sem legyen Kossuthnak alkalma bajt csinálni a tőle még mindig félő kormányoknak. A megállapodás az volt az Egyesült Államok illetékes tényezőivel is, hogy az amerikai hadihajó Kossuthtot és társait egyenesen Amerikába viszi, anélkül, hogy az európai partokon bárhol is kiszállana. Kossuth azonban nem volt hajlandó respektálni ezeket a terveket, amelyeket az ő megkérdezése nélkül kovácsoltak. Ő meg akart állani útközben, nem azért, hogy bajt csináljon, hanem azért, hogy rég nem látott munkatársaival találkozzék. így szállt ki először az olaszországi Spezia kikötőjében, ahol a Földközi tengeren levő négyhajós amerikai svadron parancsnokával, Commodore Morgannal találkozott, akinek rendelkezése alatt állott az őket vivő “Mississippi” is, majd a franciaországi Marseille kikötővárosban, azzal a szándékkal, hogy francia földön keresztül
