Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
66 BETHLEN NAPTÁR Gyújtogató. . . Mint gyújtogató, aki vad ösztöntől űzve kazlakat s tetőket perzsel, — fut loholva, s kezében ott lobog a csóva, nem leli nyugalmát a földön, nem ijeszti fegyver, se börtön, mert hajtja lázas szenvedélye, hogy a világot lássa égve: így fussak én is meg nem állva, vigyem a csóvát minden tájra, ahol hazudnak, csalnak, lopnak, ahol hittelen templomoznak, s szivek fagynak jeges közönybe, hol az imádság szalma-szó csak s a próféták lelki szatócsnak szegődtek.... S hol alusznak békén érdemük árnyas menedékén a lelkek. Hadd vigyem a lángot, s gyújtsam fel a szikkadt világot. Szent Lélek! gyújts ki. Hevíts lázba! Ne várjak tovább tétovázva. Kő, nyelv, gúny, semmi ne ijesszen, csak az alvókat felébresszem. Egyetlen egy lángba boríts, s gyulladjon meg még a por is, a jég, a kő is, ahol járok, s hol e tűz győztesen mint nap kel, a holtak is riadjanak fel! A holtak is adják tovább, míg megismétled a csodát, hogy a földön mind, aki él, egy közös szent nyelven beszél, pünkösdi tűztől eredeti egy nyelven, mely a Szeretet! Bódás János
