Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 65 Ma reggel még kitették a szomszédok a csontokat a küszöbre. Még nem tudják, hogy nem vagy már közöttünk. Hogy soha többé nem vagy már közöttünk, hogy megszöktél, dezertáltál s itt hagytad a gazdádat, egyedül az idegen város rabságában. Nem, Bodri, nem, nem szidlak,érte, dehogy! Igazad volt, jól tetted: nem kutyának való ez a hontalan élet, ez a kallódás idegen városokban, ez az elrontott világ nem kutyának való, nem. Még ember is nehezen bírja. Örvendj, Bodri, hogy megszabadultál! Az emberek azt mondják, hogy neked nem volt lelked. Ostobaság. Az emberek szörnyen ostobák, Bodri. Hiszen ott világitott a te tiszta kutyalelked azokban a nyílt becsületes szemeidben, ott izott a ragaszkodásodban, a szeretetedben, végtelen szabadságvágyadban és a hűségedben,.... ó te hűségesek hűségese! De mondjon ki, amit akar. Én tudom, hogy a te vidám kutyalelked ma újra ott nyargal a régi réteken, bekószálja régi hegyeinket, erdőszélen rigót ugat, őszi csalitban vadkan-nyomot keres,.... jó neked, Bodri. Vadászbakancsom régi nyomát járod régi ösvényeken. Leülsz a régi leskunyhó korhadt küszöbére és csodálkozol, hogy nem vagyok ott. Beleszimatolsz az őszi ködbe, de üres a köd és üres az erdő. Ne busulj, Bodri. Csak várj reám ott a régi küszöbön, megyek majd én is. De tudod, még addig eltelik egy kis idő. A négy fiam még föl kell nőjjön, Bodri, addig nem hagyhatom el őket. Kenyér kell a szájukba s a testükre ruha. És föl kell szerelni őket az életre, erre a durva, gonosz világra, hogy meg tudják harcolni benne a maguk harcát. Látod, addig még te is itt maradhattál volna, öreg! De mindegy, jól van igy is, Bodri. Csak várj reám, ott a régi erdőn s a régi küszöbön. Majd eljön egyszer az idő s akkor hazamegyek én is. Vagy igy, vagy úgy, de valahogy haza megyek. És akkor majd együtt járjuk újra az erdőt, rigót kergetünk és virágot csodálunk s ha szellem-tetőkön tüzet gyújtunk este, majd odaheversz újra a lábaim elé s együtt hallgatjuk az éjszaka zsongását, a tücsköket s a szellőt a fák közt és minden úgy lesz újra, ahogy volt. (Németország)
