Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)

Szépirodalom

BETHLEN NAPTÁR

63

AZ ÉN SZIVEM

Az én szivem egén Bíbor felhők szállnak, Sugarait szórják Jónak, igazságnak.

De ha bűn-fergeteg Vad vihara éri, Megsárgúl, megszürkűl, Mint ki vesztét érzi.

Majd láng-ostor csap ki Minden sugarából, Dörögve villámlik Kikelve magából.

De jaj! nagy az ellen, Mindig bele fárad,

És bármennyire fáj, Enged a gazságnak.

Ha szétrobbanthatnám E lángoló szívet,

Igazak lelkében Találna sok hívet.

Kik aztán megvívnák Az igazak harcát, Lenyesnék, leráznák A Sátán hatalmát.

Bús lelkem a győztes Örömével telne,

S vissza ragyogna rá Az Isten szerelme.

(Newyork, N. Y. 1950)

FOSZLÁNYOK

Te gazdag színekben Szép, ékes rónaság!

Én már képzeletben Sem ismerhetek rád.

Elmosódott régen Lelkemből a képed,

És igv sokkal jobban Fáj foszlott emléked.

Régen kormos utcák Rengetegén járok,

S hullnak a lelkemből A színes virágok..

Ha hosszas merengés Éjjele szakad rám, Képzeletem borús S egyre hull a villám.

HITETLENEK

Átkozzátok a félhomályt,

A borút nem szeretitek, Letagadjátok az Istent;

Majd a napfényt keresitek.

Olyan ez, mint amelyik férj Szülés előtt meggyilkolta Feleségét és gyermekét,

Ma észnélkűl áhítozza.

Pálcza János