Bethlen Naptár, 1951 (Ligonier)
Szépirodalom
56 BETHLEN NAPTÁR földi életének históriáját. Csóválta erősen ősz fejét, meg kapargatta is, amig végül megszólalt: — Baj van ám, Demeter. Nincs ebben a könyvben semmi egyéb, csak az a sok rossz, amit életedben másoknak tettél. Nagy zsivány voltál te! Huncut uzsorás, özvegyek és árvák megrablója, szegény öregek kifosztója. Tettél te életedben egyszer is jót? Úgy reszketett Kaparintó Demeter, mint a kocsonya, de azért csak elrebegte: — Volt egyszer egy hatosom, amit odaadtam egy vak koldusnak. Szent Péter gyanakodva meredt reá: — Odaadtad? A hatost? Nem hiszek ám én neked, Demeter. Hazug vagy te. Hanem azért megnézem a könyvben. Ha odaadtad, bizonyára feljegyezték felőled azt a mennyei Íródeákok. Keresgélt, kutatott hosszú ideig, egyszer azután megszólalt: — Ni, igazat mondtál, Demeter. Itt a hatos, csakhogy lyukas volt ám az a hatos. — Igen kicsi volt az a lyuk. — Mentegetőzött Demeter. — Amiatt a kis lyuk miatt talán mégis bejuthatnék? Szent Péter hosszasan gondolkozott. Nagyon sok volt a rossz cselkedet és csak egyetlenegy azokkal szemben az árvahatos. Az is lyukas! Habozott, törte öreg fejét, végre is belenyúlt nadrágja zsebébe, kihalászott onnan egy ezüst piculát és Kaparintó Demeter felé nyújtva, kemény hangon mondotta: — Itt a hatosod, Demeter. Nem is lyukas! Itt a hatosod és eredj vele a pokolba! Szóra se várt többet, csak becsapta a kis ablakot az arany kapun. * * * * Hej-haj, édes véreim, ha Szent Péter annak idején amerikai magyar árvák és elagottak menháza felől faggat bennünket, vájjon nem lyukas hatos próbál-e lenni a kapukulcs? És vájjon a Bethlen Otthon felől szóló Írásaimat elfogadja-e olyan értéknek, mint a keresztfára feszitett lator szavát? Ezért nem megyek én Ligonierbe olyan pénzen, amire az árváknak és öregeknek nagyobb szüksége van! Ezt talán odafent javamra Írják földi emberek életének fekete könyvében?
