Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
A legnagyobb jótevőnk. Az Amerikai Magyar Református Egyesület és tisztikara
BETHLEN NAPIAK 77 VVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVVWVVVVVVVVVVVVVVVVVY A LEGNAGYOBB JÓTEVŐNK AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET ÉS TISZTIKARA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AZ ÖTÖDIK MILLIÓ “JOBB VILÁGOSSÁGOT GYÚJTANI, MINT A SÖTÉTSÉGET ÁTKOZNI!” A második világháború után, a hazajött katonák tiszteletére, nagy örömünnepet rendeztek Los Angeles városában. A Coliseumban százezer ember szorongott. Csillagtalan éjszaka volt. Az ünnepély vezetője egyszer csak így szólt: “Ne ijjedjen meg senki, elzárjuk a lámpákat.” A korom sötétben meggyujtott egy gyufát. Majd azt mondotta: “Aki látja a gyufát, kiáltsa: igen!” Fülsiketítő zaj hallatszott. A zaj elcsendesedése után így szólt a vezető: “Mint a gyufa a sötétségben, úgy világít az egyes ember jócselekedete a nagy világban. Tegyük fel, ha mindenki meggyujt egy gyufát, milyen világosság lesz akkor? Ha minden ember életéből testvéri, segítő szeretet sugározna, megváltoznék az egész világ, boldogság volna az élet.” A százezer főnyi tömegben mindenki meghatódva érezte, hogy jobb világosságot gyújtani, mint a sötétet átkozni és csak egy út van a nyomorúság, a bűn sötétségének elűzésére, ha az egyes fények hatalmas nagy egységbe tömörülve, együtt világítanak. Akkor az emberek életét világosság, szeretet, békesség tölti be. * * * Ez történt a mi amerikai magyar református életünkben is. 1896-ban néhány szerető szívű ember világosságot gyújtott. Megalakította az Amerikai Magyar Református Egyesületet. A segítő testvérszeretet lángja fellobbant a sötétben. Elhangzott a hívó szó: testvérek, jérték egyesítsük szívünk szeretetét, életünk világosságát és mindnyájunk életére kiáradó melegség, segítő szeretet forrását teremtsük meg. A kiáltó szó visszhangra talált a testvériséget szomjuhozó
