Bethlen Naptár, 1950 (Ligonier)
Szépirodalom
108 BETHLEN NAFTÁK férfiai közé emelkedett. A magyar művészi szónoklat megteremtőjének és tanítómesterének mondhatjuk. Beszédeinek, Írásainak állandóan kicsillámló ékességei: a jóságra, emberiességre, igazságosságra és hazaszeretetre nevelés. Hogy mennyire szerették és értékelték Kölcseyt kortársai, akkor látszott meg igazán, amikor lemondott követi tisztségéről és 1835. február 9-én az országgyűlésen elmondotta mindenkit megrázó búcsúbeszédét. Az érte rajongó országgyűlési ifjak gyászfátyolt kötöttek karjukra szomorúságuk és rokonszenvük kifejezéséül. Kossuth Lajos pedig erről a napról készített országgyűlési tudósításait gyászkeretbe foglalva jelentette meg. Követi tisztségéről való hirtelen lemondása után visszatért birtokára, a bihari csöndbe. De nem sokáig hallgathatta a föld rögének vigasztaló suttogását és tanítását ... A nemes magyar láng igen korán, 48 éves korában kilobbant a megtört testből. De ez a tisztafényü láng örökké csillog! Nincs magyar ünnep, nincsen magyar bánat, nincsen magyar szív a Hymnus nélkül! Százhuszonhat év óta éleszti a csüggedők hitét, enyhíti a megalázottak és megbilincseltek fájdalmát. Együvé öleli a magyart a templomokban, a trianoni határokon túl, a tengereken túl. Ott él, ott muzsikál, ott ragyog a fűben, rögben, könnyben, ott jaj dúl panaszosan, könyörgőn a mindennapi kenyérben: “Szánd meg, Isten, a magyart, Kit vészek hányának, Nyújts feléje védő kart Tengerén kínjának! Balsors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt: Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt.” Móra László.
