Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 91 nem születhetett volna meg az a csoda, hogy a töredék erdélyi magyarság idegen uralom alatt, fogyatékos eszközökkel ilyen magas fokra emelje szellemi életét, s a versenyben itt-ott felül is múlja az anyaországot. Dehát hogy’ történt mindez? A Trianon kábulatából felocsúdott erdélyi írók mihamar a magasszínvonalú “Pásztortűz” című folyóiratuk mellé telepedtek; odatelepedtek egytestvérként szeretetben és egymás kölcsönös megbecsülésében, és erősen figyelték azt a csillagot, mely felettük ragyogott: az árva magyarok csillagát. Az olvasóközönség pedig megérezte, hogy az élet vize csordogál abból a forrásból, melyet íróik és költőik fakasztottak, s aztán itta, mohón itta az élet vizét. Tudta, hogy lélek, szellem, jövő, a megmaradás és magyar mivolta van a betűkben, melyeket íróik vetnek a papírra. Itthon pedig ünnepi himnusz köszöntött minden értékes erdélyi könyvet, mert a mienknek tartottuk, a mienknek vallattuk őket. A Mindenható tervében bármilyen sors van megírva az erdélyi magyarság számára, ennek a népnek szelleme és irodalmi alkotásainak tekintélyes sorozata lényeges alkatrésze lett az anyaország kultúrájának és az egyetemes magyar léleknek. És most elszomorkodik mélységesen a lelkünk. Mennyi értékes, fényes szellemmel találkozunk Amerika magyar könyveiben! S itthon alig tudunk róluk valamit, mert az a néhány cikk, mely az óhazában megjelent róluk, bár komoly és igaz elismerések, mégis idők folyamán elfakult emléket jelent már csak valamennyi, s az irodalmi körök és akadémiák tiszteletre méltó tagságából sem sarjadt ki a nagy távolság miatt gyümölcsöző kapcsolat. Itt forgatjuk Pintér Jenő kilenc hatalmas kötetből álló, Hétezer (!), azaz 7.000 oldalt kitevő irodalomtörténetét, melyben a tizedrangú költőnek is jut jónéhány oldal, ugyanakkor az egész amerikai magyar irodalom meghúzódik 3-4 lapon, s Tarnócy Árpádnak pl. puszta nevét említi, s a magyar Amerika nagy mesemondójának még ennyi se jár ki, mert még a nevét sem találjuk a nagy műben. Várkonyi Nándor négy és félszáz oldalas, modern irodalmunkat tárgyaló művében Amerika magyar irodalmának két és fél oldalt juttat, az újabb kiadásból pedig, melyet száztíz oldallal megbővített, még ezt a keveset is kihagyta, csupán Reményi Józsefnek kegyelmezett meg néhány sorban. A középiskolai tankönyvek közül csak Zsigmond Ferenc szólott néhány kikezdésben Amerika magyar irodalmáról, de a második kiadásban már ő is megfeledkezett róla. Iskoláink tanterveiben sehol se találkozunk tengerentúli irodalmunkkal, de hiába keressük a könyvtárakban is az amerikai magyar könyveket. Nem díszítették a könyves kirakatokat se. Meghisszük, hogy Szécskay, Kemény György vagy Reményi József egy-egy versét
