Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Szépirodalom
90 BETHLEN NAPTÁR VÁLASZÚTON Az amerikai magyar irodalomnak értékes kötetei sorakoznak íróasztalunkon, hogy egyenként áttanulmányozzuk őket, és gyönyörűséget találjunk bennük. Amilyen felemelő érzés és vigasztaló jelenség az amerikai magyar szellemi élet értékes bizonyságtételeit szemlélni, forgatni és olvasni, épen olyan lehangoló az a gondolat, mely jövendő sorsukkal kapcsolatosan támadt a lelkűnkben. A századforduló óta eltelt ötven esztendő alatt az amerikai irodalom életében serény és gazdag munkásságot fejtettek ki arra hívatottak. Sűrűn jelentek meg könyvek, és nagy élénkség uralkodott, s uralkodik mai nap is a folyóiratok, heti lapok szerkesztőségeiben, sőt napi lapot is elbír a körülbelül félmillió magyarság. Ha a számszerű adatokat nézzük, örvendezve kiáltunk fel, de nem kisebb az örömünk akkor sem, ha ennek az irodalomnak belső értékét tekintjük, a szomorúság csak akkor lepi meg lelkünket, ha a jövő felé kémlelünk. A folyamatosan rendelekzésünkre álló lapokból, egyházi folyóiratokból, az íróknak, költőknek egymással váltott leveleiből nagy aggódással látjuk, hogy az amerikai magyar irodalmi élet szervezetlen, továbbá az olvasóközönség részéről az írók nagyfokú részvétlenséget, szellemi közönyt tapasztalnak, s hogy egyegy könyv megjelentetése hihetetlen erőfeszítéssel, sokszor kolduló alázattal jár. Nincsen módunkban megállapítani, hogy hol a nagyobb baj: az írók széthúzásában keressük-e a hibát, vagy az olvasóközönség érzéketlenségében? Esetleg, — s talán itt van az igazság — mindkét részről vétkeznek. Arra kérjük amerikai testvéreinket, olvassák sorainkat felháborodás nélkül akkor is, ha véleményükkel ellenkezőt írunk, mert megtépett magyar fajtánk nagy szeretete, jövőjének, sorsának erőnktől kitelő szolgálata vezeti toliunkat. Őszinték leszünk, mint az orvosnak kell lennie, ha súlyos nyavalyát gyógyít. Feltárjuk a bajt kendőzés nélkül, mert az elhallgatás: bűn. És írunk egyszerűen, szárazán, talán ridegen is, de belül fajtánkat féltő aggódás tépi a lelkünket. Trianon után Erdély magyarsága rövid esztendők alatt áldatlan körülmények között olyan virágzó szellemi és irodalmi életet teremtett, hogy az anyaország csodálattal nyitotta ki kapuit a szorosan lezárt határon is átszüremkedő, majd bőségben érkező erdélyi könyvek előtt. Friss, üde áramlatként járta át Erdély teremtő szelleme az anyaország irodalmát is. Köz- és magánírók könyveivel. Érettségi írásbeli témák váltakozva vetítették elénk az erdélyi irodalom nagy reneszánszát. Ám, fogadjuk el, hogy politikai motívumok is közre játszottak a nagy hódításban, melyet Erdély írói itthon elértek, de megforrósodott lélek nélkül
