Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
II. A Presbyterian Church in the U. S. kebelébe tartozó magyar egyházközségek
208 BETHLEN NAPTÁR dalon és erkölcsi vajúdás jellemzi a sokadalmakat. De nem szólal meg a trombita. Tiszta, hivó hang nem mondja: “Come unto me.” “Jertek én hozzám.” Nincs kikötő a menekülésre, nincs kőszikla a védelemre, mert nincs tekintély. A vezetés, irányítás nagyon sokszor alapítási, szervezési és pénzügyi célokat szolgál, ami szintén szükséges, de csak lelki vezetés és autoritatus alatt. Aminek az a fontos következménye, hogy a protestáns egyház (egyházak) felett maguk a protestánsok is pálcát törnek, amiért sok esetben az egyházat terheli a felelősség. A tehetetlenség, a közöny, az Istenben való bizalom hiánya nagy hangon beszél, de hol van a tettrevágyó lelki vezérség és annak a tiszta megértése, hogy az egyház kezében van az ellenszer. Amire legégetőbb a szükség és amit Isten határtalan menynyiségben bocsájt a szükségletek kielégítésére, úgy látszik, hogy erről megfeledkezünk. így azután azok, akiket a szokás, vagy vonzalom az egyházhoz köt, szintén visszariadnak attól, amit ott (az egyházban) találnak, (jobban mondva nem találnak). Engedtessék meg, hogy néhány esettel próbáljam megvilágítani a helyzetet. Nem régiben egy hollywoodi csillag megbízottja utján azzal a kérelemmel fordult egy presbyteriánus lelkészhez; engedje meg, hogy ez előtte kötendő frigy színhelye az Ur asztala előtt legyen. A lelkész a bevett szokás hívének (beszolgáló) lelkésznek bizonyult. Néhány kérdést tett fel, ezek között elsőnek a vallás tekintetében elfoglalt álláspontot. A megbízott kijelentette, hogy a menyasszony már két válóperen ment át. Mire a lelkész azt kérte, hogy hagyják ki a frigykötésből. Felebbezés Konfirmáltak csoportja a clevelandi presbyteriánus egyházban
