Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
II. A Presbyterian Church in the U. S. kebelébe tartozó magyar egyházközségek
BETHLEN NAPTAR 209 folytán a vezető lelkész (pastor emeritus) engedélyt adott a kiválasztott templomban va-ó frigykötésre. Előkészület közben a helyi lap első oldalán kiteregette az eset részleteit, amiről az egyházmegyei tisztviselők előző tudomást sem szerezhettek, tehát a tekintély érvényesitésére alkalom sem adatott. Egy másik eset: Egy fiatal lelkész eladósodott egyházban foglalta el a szószéket. Lelkész változások közben, az egyház a törlesztési alap előteremtése végett kártyapartik jövedelmezőségéhez folyamodott, ami anyagi szempontból sikeresnek bizonyult. A fiatal lelkész beiktatása után, egy ilyen kártyaparti tervei kerültek tárgyalásra. Az uj pap a terv megvalósulását megakadályozta. De határozat ellenére a kártyaparti még is megesett. A helyi lap leközölte a nyeremény-tárgyakat is, ezek között egy üveg whiskeyt. Az ellenzék szóra kapott és pártolás hiányában a kereskedelmi vállalkozás megbukott. Azóta nem is kisérleteztek vele. De hol maradt a tekintély? Az Evangéliumra épitett (Evangelical Protestant Church) protestáns egyháznak megvan a maga theologiája és tisztán megállapitott rendje. De ez a theologia ismeretlen és ez az ügyrend nincs alkalmazásban. A tárgyalási jegyzőkönyvek áttanulmányozása arról győz meg bárkit is, hogy még százévvel ezelőtt is a tárgyalások túlnyomó részben fegyelmi esetekkel foglalkoztak. Erkölcsi sülyedtség, részegeskedés, a templomból való elmaradás (különösen Uravcsoraosztás alkalmával), olyan mindennapi esetek voltak, amikkel a közgyűlések gyakran foglalkoztak, egyének megrovásával és a hibás viselkedés megfegyelmezésével jártak, némely esetben az Urasztaltól való eltiltásra vezettek. A tárgyalás hangja parancsoló volt. Az elismert lelki hatalom rendszerének és fegyelmezési szabályzatának megnyilvánitása. A modern egyház előtt ezek az eszközök majdnem ismeretlenek. A fegyelem is majdnem ismeretlen. A tévelygések csendben, személyi keretekben intéződnek el, rendszerint a közgyűlés tudomása nélkül. Általában senki, a lelkész nem törődik velük. Mint sajnálatos következmény, a házasság és a válás közös értelmezése is elmarad. A keresztelés a szülők szándékát és egyházhoz való tartozását tárgyává is alig teszi. így a kereszténységbe való felvétel a kisdedet vendégül és nem keresztyén gyanánt veszi fel. így a keresztyén világ tele van olyan vendégekkel, akiket a kisdedkori megkeresztelésből nagyon gyenge szálak fűznek a keresztyéni felfogáshoz, olyan vendégekkel, akik megkeresztelésük óta semmit sem tettek és nem is akarnak tenni semmit azért, hogy az egyházzal szemben és lelki életük meggazdagitása végett, mert azt tartják, hogy az Úrral egyezséget kötöttek és igy lelki világuk rendben van. A templomban, ha oda néhannapján betévedtek, ott sem hangzott el figyelmeztető szó az ellenkezőről.
