Bethlen Naptár, 1949 (Ligonier)
Szépirodalom
108 BETHLEN NAPTÁR NÉHÁNY GONDOLAT AZ EGYHÁZAK ÖKUMÉNIKUS MOZGALMÁRÓL . . . Irta: Bónis Béla Dániel Ökuménikus! Hát ez meg már mi, kérdezheti nyomban a Bethlen naptár hűséges olvasója? Hozzá még nem is ennek vagy annak az egyháznak, hanem egyházaknak, talán az összesnek valamilyen mozgalmáról kívánunk szólni! Igaz, annyi mozgalom van eltemetve vagy feltámasztva csak az elmúlt pár év mögött is, hogy a címben jelzett is fejcsóválást okozhat legtöbbünknek. Azonban rosszul tennénk, ha milliókhoz hasonlóan mi is előítéletekhez vagy beteges mozdulatlanságunkhoz ragaszkodva, vakok és érzéketlenek maradnánk a körülöttünk fejlődő világ iránt. Különösen olyasvalami iránt, ami kovász kívánna lenni nem is a világban, de egyenesen annak szivében: Krisztus egyházaiban. Amikor jelző gyanánt Krisztust tettük az egyház elé, már elhatároltuk vagy ha úgy tetszik, kiszélesítettük. Mindenesetre fogalmazásunkat értsük úgy, hogy Krisztus a reformátusoknak éppenugy feje és fundamentuma akar lenni, mint a római katholikusoknak vagy orthodoxoknak. Azaz azt akarja, hogy egyik is, másik is hitében és cselekedeteiben teljességgel az Ő egyháza, követője legyen. Most már egész közel jutottunk korunk egyházainak “varázsszavához” és annak értelmezéséhez is. Mi mozgatja a különböző felekezeteket úgy, hogy az itt is, ott is észlelhető örvendetes jelenségek egybefoglalhatok, leírhatók legyenek? Még pedig egy szóval, a titokzatos “ökuménikus” jelzővel. Nem más, mint az áldott és megígért Szentlélek sötétséget oszlató munkája, hitet gerjesztő ereje! Az a sok szívben ébredt őszinte szándék, hogy igyekezzünk alázatosan megfelelni Krisztus akaratára, főpapi imájának arra a megrázóan komoly felkiáltására, ahol Üdvözítőnk azért könyörgött, hogy mindnyájan, kiket az Atya néki adott, egyek legyünk. (Ján. 17:21.) Az ökuménikus mozgalom tehát egységmozgalom. A sokféle egyházaknak ama törekvése saját portáikon és azon túl is, hogy a szétszakadozott, meghasonlott, gyakran “világcsufjává” lett és kigunyolt keresztyénség, ha tagjaiban különbözik is, de Krisztusban, mint főben és a Neki való engedelmességben egy legyen ezután. Maga az “ökuménikus” szó a görög oikumené-ből származik. Eredetileg “lakott helyet” jelent (Luk. 2:1), amit az angol bibliafordítások tágabb értelemben “all the world”-dal fordítanak.
