Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Az ige nyomán

94 BETHLEN NAPTÁR befogadni leikébe az igét, hogy teremjen némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit. S hogy ezt a bő termést elérhessük, van szükségünk a midennapi Biblia olvasásra. Vasárnapi templomba menetelünk csak mintegy befejezője le­het egész heti elmélkedésüknek. Pazar szinü koronája egy egész heti királyságnak. Az a ragyogó lelki-korona, ami egy-egy pom­pás naplemente az egész napi ragyogás után. Soha sem lehet vége, csak folytatása. A nap lementével sincs vége se a világnak, se az életnek, se magának a Napnak. A mi földrészünkről lelép, de ugyanakkor a föld egy másik részén tündölő fényében ragyog. Ilyen gazdag napelmente a vasárnapi istentisztelet a minden­napi ige-befogadás után. Megpihen és felüdül alatta a lélek. Újult erőt nyer a közös éneklés és imádkozástól. Meggazdagszik és ter­mékenyebbé lesz a prédikáció áldott permetezésétől, mint pihenő föld az éj harmat-gyöngyeitől A hét első napján pedig folytatni ott, ahol szombaton abba hagytuk. Nem lehetetlenség ez, mint ahogy nem lehetetlen a minden­napi kenyérevés sem. Csak meg kell kezdeni. Csak el kell indulni. Talán az első hét ingadozni fog, még szokatlan lesz, mint lába­dozónak az első lépések. De azután már sohse érezhetünk olyan fáradságot, amely fáradttá tenne arra, hogy a Bibliát kezünkbe ne vegyük és ne szenteljük meg napi munkánkat az Ige áldásaival. Hogy elsatnyulna testünk, ha hetenként csak egyszer adnánk neki kenyeret! Éppen olyan csenevész annak az embernek a lelke, aki hetenként csak egyszer táplálja azt az Élet kenyerével. Mert mintahogy nem lakhat jól a vasárnapi ebéddel egy egész hétre a test, akármilyen lucullusi legyen is az a lakoma, éppen úgy nem elégíti ki a lelket csak a vasárnapi templomba menetel, akármennyit is imádkozik és énekel az ember. Nem is szólva az ünnepi-keresztyének megoltott leikéről, akiknek csak Karácsony- és Husvétkor jut eszükbe, hogy Isten háza is van és hogy ők is meg vannak keresztelve. A buzakenyérrel való táplálkozás által csak földi élet-erőt ka­punk. De az Igével való rendszeres táplálkozással Örökéletet nyerünk. “Én vagyok az Életnek kenyere,” — mondja Jézus. Én vagyok ama élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből él örökké”. (János 6: 48-51.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom