Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)

Szépirodalom

82 BETHLEN NAPTÁR rad a leány, a korsót másik legény veszi el, kiüríti belőle a vizet, újra megmeriti és átnyújtja. Ezek a vizmeritgetések ked­ves turbékolások között mennek végbe, a legény virágos bó­kokat mond és a leány, mikor az ibolyát átnyújtja, kedves mo­solyok között ugyancsak bókot mond. így megy ez addig, amed­dig az ibolya el nem fogyott avagy időközben meg nem törté­nik a leányka néma szerelmi vallomása valamelyik legény iránt. Ez úgy megy végbe, hogy ha az a legény nyújtja át a meg­merheti korsót, akit a leány szeret, akihez szívesen feleségül menne, ez nem kap ibolyát, hanem azt mondja a leány: — Magának nem adok virágot, mert nem akarom, hogy ezt a vizet, amit maga merített a korsómba, mások kiöntsék. Nekem elég jó ez a viz is, nem kívánok mást. — Szegény árva fejem — sóhajtja tettetett szomorúsággal a legény. — Nekem tehát nincs ibolyám. De elmegyek én egy helyre. Ismerek én egy gyönyörűséges virágszálat, azt leszakí­tom magamnak. — Ahogy gondolja — mondja édes mosollyal a leányka és szemében felragyog a biztató, hívogató izenet. — Gyere, várni foglak. •Az ilyen legény már jegyesének is tekinti a leányt s mikor a szüleitől megkéri ez már csak formaság, akkor már csak azért jött, mert nem kapott nagypénteken ibolyát a leánykától, pedig ez neki jár, mert sokat szenved azóta. Az a legény, aki a legtöbb ibolyát kapja, hogy kárpótol­­tassék a kosár miatt, legénybiró lesz, az ibolyacsokrokat egész ünnep alatt kalapja körül hordja és a kosársorrendben utána kö­vetkező két legénytársával ítélkezik az ünnepek alatt előforduló legényperekben. Ha vízért menő székely leányka korsóját nem tölti meg az a legény, akit ő szeretne, kedvesen azok között osztja ki az ibolyát, akik megmeritgették a korsóját és haza­megy. Otthon azután legfeljebb ridogál, viszont a legények szív­ügye is tisztázódik az ibolyacsokrokkal, mert az ibolya, az ibolya, de sajnos —■ nem szerelem. A legénybirónak persze jelentékeny dolga akad husvét alatt. Bizonyos nézeteltérések már itt a kutnál kezdődnek. Mert pél­dául Mózes Áron, lófős csíki gyerek szereti Korondy Zsuzsikát a patakhidi galambbugós házból. Zsuzsika is jómódú leány, de még mindezek tetejében olyan nagyok a szemei, mint egy meg­ijedt őzikéé. Mózes Áron nagy, fekete fiú, sápadt, mint a téli

Next

/
Oldalképek
Tartalom