Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Szépirodalom
BETHLEN NAPTÁR 81 HUSVÉT CSIKORSZÁGBAN Irta: Nagy Dániel A húsvéti ünnep nagy esemény Csikrszágban. Ekkor érkezik vissza hat hónapi csavargás, hűtlen kóborlás után a Lóhavas tetejére az aranyban pompázó nap, megsimogatja az Ojtozi-szoros vén szikláit, rámosolyog az Olt sárga vizére és arany port hint a Hargita völgyében fagyoskodó ibolya-milliárdokra amelyek feleletképpen ég felé küldik pompás illatfelhőiket, hogy áldozzanak a feltámadás nagy misztériumának. Husvétkor mozdulnak Csikban a hegyek, addig alszanak megfagyottan, mint halott a fehér szemfedő alatt. S ez a nagy megmozdulás magával ragad embert, állatot. Ekkor szólal meg először a völgyben a fenyőrigó, ekkor súgnak össze az erdők ébredő fái, mintha lélegzetet vennének a nagy koncerthez amit azután hat hónapig egyfolytában dalolnak busán, mitha a fákban elvarázsolt lelkek énekelnék örökegyforma, titokzatos dalukat: az erdő szimfóniáját. És az ember, aki tiz év óta keresztet ácsol, hogy egyszer, ha már nem birja tovább, legyen mire felfesziteni magát a hegy tetején.... a husvét felujjongó hozsánnájában megujhódik: a szenvedő arcokat beragyogja a reménykedés aranymosolya s a székely nép ünnepel. Az ünnep már nagypénteken délután kezdődik. Errefelé minden községnek megvan a maga sziklautja, kisebb-nagyobb hegykatlanok, melyeket évezredek óta mélyre vájtak a hegyekből kibuggyanó kristályforrások. A falu legényei nagypéntek délután ünneplőbe öltöznek és kimennek a sziklautak mellé ibolyát gyűjteni. Déli harangszó után már ott van a kút körül minden valamirevaló emberfia. Egyszer azután megindulnak a kút felé az ibolyák apró, gyöngyös kosárkában, amelyeket a csiki leánykák visznek a kút felé. Egyik kezükben a korsó, a másikban az apró kosárka, tele frissen szedett ibolyacsokrokkal. Mennek a forráshoz vízért. A forráshoz, amely husvétkor a boldogság forxását is jelképezi. A leányka megérkezik a korsóval és vizet akar meriteni. De a legények udvariasak és nem engedik lehajolni a karcsú derekú leánykát, kiveszik a kezéből a korsót és belementik a forrásba. Az a legény, aki a korsót megmeritette, átnyújtja a leánykának és ez az udvariasságot megköszöni és egy csokor ibolyával jutalmazza a szolgálat készséget. Azután, ha még ma-
