Bethlen Naptár, 1948 (Ligonier)
Szépirodalom
80 BETHLEN NAPTÁR “Úti ének — nóta: Örül mi szivünk — Int a sirhalom, a nyugodalom Megásott hajléka, Siettet téged, halál marataléka ...” Ennek 11 versében is eleget találhat magának ifjú, öreg, gazdag s szegény, fösvény és kevély. S ha még ez sem nyitotta volna ki a halandó szemeit, egy utolsó alkalom nyujtátik néki “A sirnál” énekelendő 13 versben, mely igy kezdődik: “Itt szűnik meg már minden baj, Hol nyílik a sirhalom. Elhal a bu s nehéz sóhaj, Végetér a fájdalom. Nem nógat itten csatára A jogtalan uralom, Nem kél önkénynek szavára Se bosszú, se fájdalom. Sir! Csak te vagy biztos helye Az elfáradt vándornak, Te légy ringató bölcsője Az omlott néma pornak.. Miklós bácsi helye üresen marad minden vasárnap az orgona mellett. S lassan a többieké is, akik számára szűknek bizonyult a zsoltáriró élet-méretezése: “A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő....” Miklós bácsi jóval “feljebb” ment. Mindenképen feljebb. Túl a Golgotán. Túl a Thábor ormain. Feljebb, feljebb, “hol a mennynek sátora___”
